Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Erdősi Laura: Wernher: De admirandis Hungáriáé aquis (1549)

Magyarország négy híres folyója Aranytartalmú folyók Szkitiából jöttek, de vita folyt a nevükről, melyet egyesek szó összetétellel származtatnak a hunokéból és az avarokéból, mások pedig mást emlegetnek. Közelfekvő azonban, hogy a magyarok neve a Juhrából ered. Hiszen a szlávok nyelvén, melynél nincs elterjedtebb egész Európában, ma is juhriknak, vagy szó első tagját kissé rövidítve uhrik-nak nevezik őket. Nem említem, hogy Te is megerősítetted, hogy a Viharsaroknak nevezett hegység, melyből a régi írók oly egyetemes véleménye szerint állítólag a Tanais folyik, valószínűleg nincs ezen a vidéken. Ám keressék ki feljegyzéseidből és a hozzájuk fűzött térképről mindezt azok, akik behatóbban akarnak tudni róla. Itt úgy tetszik, befejezhetem, vagy inkább abbahagyhatom elbeszélésemet Magyarországnak azokról a forrásairól, melyek valami csodáról vagy újdonságról híresek. Mert, ha valamennyi figyelemreméltót követni akarnám, végig kellene haladnom Magyarország összes folyóvizein. Ezekből pedig annyi van, hogy nem egykönnyen találhatsz még egy országot, melyben több és nagyobb lenne. így hát méltán vettek fel a régi magyarok címerükben négy vonást, melyek mindegyike a négy főfolyót: a Dunát, Szávát, Drávát és Tiszát képviseli. Ám hadd mondjak ezekről is valamit. Ezeknek a folyóknak fő előnye, hogy hajózásra alkalmasok és halban gazdagok. Hol van Magyarországon kívül folyó, amit e tekintetben az említett négyhez lehetne hasonlítani? Hogy ne is említsem Magyarország többi folyóját, melyek ugyan sokkal kisebbek náluknál, de mégsem kevésbbé figyelemreméltóak. Mert attól eltekintve, hogy igen jó és egészséges halakban bővelkednek, legtöbbjüket aranytartalmúaknak tartják.