Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Erdősi Laura: Wernher: De admirandis Hungáriáé aquis (1549)

ritkaságukkal a tajtékkőhöz hasonlítanak. Mi­vel pedig valószínűleg enyvet is tartalmaznak, a környéken építkezők szívesen használják falépí­téshez. Ezért mondogatják egyes ottani lakosok, hogy vízből épült házban laknak. Egyébiránt némelyek számára nem kevésbé Nyáron csodálatosnak tűnik, hogy a várhoz közeli he- befagyó forrás gyen egy barlangban a télen folyékony forrásvíz nyáron annyira befagy, hogy innét szoktak italok hűtésére jeget vinni. Ami továbbá azokat a forrásokat illeti, me- Mérges^ lyeknek vize a belőlük ívó élőlényekre nézve orraso halálosak; egyikük a Sarmát sziklák lábánál ta­lálhatók, mely utóbbiak - mint mondtuk - Sze­pes fölé emelkednek. Ennél hírhedtebb az a má­sik kettő, amelyek Sáros megyében mintegy szemben van hasonnevű várral. Ennek a várnak magam vagyok a kapitánya. Az ui., amelyik a sziklák lábánál van, csak a belőle ivó madara­kat öli meg állítólag. A másik kettőről azonban azt mondják, hogy nemcsak a madarakra, ha­nem más élőlényekre is ártalmas. Ezért szorgo­san szokták őket őrizni, nehogy valami barom hozzájuk férkőzhessen. Egy másiknál, amelyik csaknem eperjesi allattvalóink határában fek­szik többnyire sisakvirág nő. Hogy ebben a nö­vényben méreg van, magának Ovidiusnak is egyetlen verssora bizonyítja: „A szörnyű mos­tohaanyák mérget kevernek". Ebből is látható, hogy ez a forrás innen kapja mérges nedvét. A források ui. olyanok, mondja Plinius, amilyen a föld, melyen keresztülfolynak, s amilyenek azok­nak a növényeknek a nedvei, melyeket áztatnak. Valóban különös természete ennek a forrásnak, hogy azt mondják, a növekvő holddal gyarap­szik, a fogyó holddal csökken, úgyhogy újhold­kor teljesen elapad. Ezt mindenki akkora köz­9 Orvostörténeti Könyvtár közi. 129

Next

/
Thumbnails
Contents