Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Erdősi Laura: Wernher: De admirandis Hungáriáé aquis (1549)

Savanyú vízforrások Zöld forrás Halálos gőzű barlang Savanyú víz megegyezéssel állítja, hogy nem is volt kedvem kikutatni, vajon ez a dolog nincs-e másként. Azt véltem, hogy a savanyú és savanykás vizű forrásokat készakarva kell mellőznöm, mivel Magyarországon nagyon ritkán fordulnak elő. Nehogy azonban még ezeket is ritkítsam, mindenek előtt ezek híresek: az egyik Zólyom megyében van az ugyanilyen nevű vár mellett, melynek az előbb említett városok az alattvalói: a másik annál, amelyet királyi hegynek mondanak. Ügy mondják, hogy mindkettő a lépbajosokat gyógyítja nyilvánvalóan jó hatással. Beszterce város mellett - a németek Neusolnak hívják - ahol dúsércű bányák vannak, melyeket most királyiaknak neveznek, mivel bennük a király költségén folyik a munka: kis csatorna zöld vizet ad. Mihelyt leülepszik, aranytartalmú iszapot nyernek belőle. Mivel pedig a forrásokat követve Zólyom megyébe értünk, nem mulaszthatom el megemlíteni azt a földrészt, mely azon a vidéken hírhedt egészségtelen kigőzölgéséről. A felette elrepülő madarakat és bárminő más élőlényeket biztosan megöli, ami világosan kitűnik azoknak a tapasztalatából, akik kísérletet tettek ebben a dologban. Kakast vagy tyúkot, macskát vagy kutyát hosszú nyélre kötöttek és ezen különben az élőlények távoltartása végett kerítéssel körülvett földrés fölé szokták tartani. Életük ekkor ugyanolyan hirtelenül végződik, mintha megfojtották volna őket. Ugyanannál a forrásnál, melynek vize, mint mondtuk, megöli a belőle ivó madarakat, a Sarmát források alatt savanyúvíz forrás is található. Bár úgy hiszik, hogy azzal a másikkal ugyanegy eredetű, mégis a legtöbben annyira kedvelik, hogy még a betegek is isznak belőle.