Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Erdősi Laura: Wernher: De admirandis Hungáriáé aquis (1549)

ták országában nyúlnak át. A magyarok Tarczalnak nevezik; úgylátszik, hogy nyelvükön ez a név mezítelen, azaz letarolt csúcs jelentéséből származik. Ezek a hegyek ui. csupa kimagasló és kopár sziklák. Jómagam a Sarmát szikláknak tartanám őket. Ezeket említi Solinus művének azon a helyén, ahol azt állítja, hogy Németország a Harz hegység és a Sarmát sziklák között terül el. A Sarmát hegységben ui. nem is olyan távol ezektől a szikláktól ered a Visztula, melyet Plininius Vistulus-nak, mások Istul-nak mondanak. Solinuson kívül a legtöbben ezzel a folyóval adják meg Németország határát. E A Szepesség sziklák tövében terül el a Szepesség, ahol olyan források vannak, melyek megmarják a vasat, kövesednek és, ha isszák a vizüket, az élőlényekre halálosak. Ezekről itt mindazt hozzáfűzöm, amit más alkalommal már írásba foglaltam számodra. Vasat maró Kezdem azzal, amelyiknek vasat maró hatása V1Z van. A szepesi várhoz tartozó Szomolnok közelében, olyan hegyekben, ahol hajdan ércet fejtettek. Olyan szivattyúval merítik, mint amilyent Esztergomban említettem. Ezt a felülről rázuhogó víz lökése forgatja. Bőrcsomókkal sűrűn egybefont kötél körülforgatására és rántására megtölti azokat a réseket, melyeken a kötél pályája halad át. A kiömlő vizet csatlakozó csatornák fogják fel és bocsájtják ki a szabad ég alá, földbe ásott medencékbe, melyekbe azután vasat, akár ócskavasat, akár pedig újat helyeznek. A kisebb vastárgyakat a víz hamarabb emészti meg. Vasból készült lópatkó huszonnégy órán belül megsemmisül. A vastagabb patkókat, mint amilyeneket a szomszédos hegyvidék kovácsai készítenek, néhány napi vízbemerítés után a maratás következtében iszapszerű ré-