Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Erdősi Laura: Wernher: De admirandis Hungáriáé aquis (1549)

nck vizét szeretik inni a szomjas fürdőzők. A hőforrások vizének hűtésére csak akkor használják, mikor valaki azonnal friss vízben akar megfürödni; olyankor is csak keveset, mert maguktól is csak kevéssé melegek. Hasonlóak az előbbiekhez azok a további hőforrások, melyek Körmöc- és Selmecbánya közt vannak, melyek a fentebb említett bányavidék két legfontosabb városa. Olyan sziklából erednek, mely a fürdőzők feje felett tetőt képez és árnyékot ad. Nem csupán magát a forrásvizet tartják egészségesnek, hanem az iszapját is, amit már Plinius is a hévvizek előnyei között említ. Épp ezért egyesek, főként a fekélyesek, feküdni szoktak benne, ott, az eredetükhöz közel. Selmecbányán van a Rózsika-forrásnak elnevezett hévíz is. Ebben a csatornákat, melyeken a víz keresztülfolyik és a faülőhelyeket a vízből kicsapódó kőzet annyira bevonja, mint valami kéreg, úgyhogy teljesen kőből valóknak látszanak. Liptó megyében a Keresztelő sz. Jánosról nevezett falu mellett langyos vízforrás van. Főleg azok járnak ide, akiknek a bőrét rüh vagy kosz csúfítja el. Ott szökik fel és inkább nagy erővel kiveti, mint kibocsátja a vizét, ahol a Vág ered és siet alá a közeli hegyekből, melyeket a Kárpátok legmagasabb részének tartanak. E hegyek, melyekről azt állítottam, hogy a Kárpátok is közéjük tartoznak, sehol sem emelkednek magasabbra, sehol sincs bennük több és hatalmasabb hegygerinc. Magasságuk jele a rajtuk levő örökös hó, amiért a közeli német lakosok havas hegyeknek nevezik őket; Vadságuk jele, hogy járhatatlanok. A szlávok (szlovákok) nyelvén úgy hívják, hogy Tatri, azaz tatárok, a régi géA Selmecbányái hőforrások Rózsika hőforrás A szentiváni langyos forrás A sarmát sziklák