Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)
Erdősi Laura: Wernher: De admirandis Hungáriáé aquis (1549)
csillagokkal foglalkozókat, s azoknál, melyek szellemesen kutatják a dolgok okait, azt, hogy miért nem állandó semmi sem, sőt ellenkezőleg folyton változik minden a lepergő idővel. Abban a könyvben leírtad az ottani emberek szokásait és törvényeit, mivel szórakoznak és hogyan élnek otthonaikban, mekkora erővel és gyorsasággal vonulnak a háborúba, milyen az előkelők életmódja, minő az istentiszteletek fénye, mekkorák a birtokaik, mivel keresik a kenyerüket, mely nemzetekkel kereskednek, minő ételeket esznek, s mily messze terjed Moszkva uralma a hajdani szittya földön. Vázlatos és világos térképen lerajzoltad ennek a fegyverekben és lakosságban hatalmas országnak a kiterjedését, enyhe körvonalakkal jelezted határait, hol tekint a szárnyaló északi szél, hol a felkelő nap irányába, hol mutatja oldalát a nyugati szellőnek, és hol a dühöngő déli szélnek, végül pedig, hogy az északi szélességnek melyik fokáig terjed. Azonkívül, hogy az olvasó mit se hiányolhasson, királyainak sorát is felvázolod, végigvezetve első eredetétől egészen napjainkig. Szóval engem annyira megkaptak dicséretes és elragadó képességeid, hogy amíg csak élek, állásomhoz illő minden módon tisztelni akarlak. Ezt kívánja mindkettőnk közös tisztelője, akit - nem tudom apósnak vagy apának nevezzek-e: az érdemeiért valóban apaként tisztelendő Wernher. Őt nem hiú tetszelgés indította, hanem óhajodat, véleményedet és utasításaidat követve rövid, de tudománya miatt értékes könyvben foglalta össze mindazt, ami Magyarországunk forrásaiban és vizeiben bámulatunkra méltó. Mivel hát ő téged olyannyira tisztel, hogy legrégibb barátjaként tart téged számon, annál inkább kell magamnak is nagyrabecsülnöm téged: hiszen ezt kívánja a köztünk fennálló baráti kapcsolat. Ha barátságomat elfogadod és viszonozod, parancsolhatsz és rendelkezhetsz velem tetszésed szerint. Brasslcanus János Lajos Wernher Györgynek Nehogy valaki üres szóbeszédnek tartsa mindazt a csodálatos dolgot, amit te, Györgyöm, a kapitányságod területén levő forrásokról írtál: