Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

ahol bizonyára az elöregedett, nincstelen betegeket is gyógyították. Ugyanezen céhlevél kimondja azt is, hogy ha a legény, vagy az inas megbetegszik, eltartásuk a mester kötelessége (persze ezt később le kellett dolgozni), ha pedig meghalnának, úgy temetésükről a céh gondoskodik [20]. Más céheknél ellenben a beteg inast, vagy legényt a társai voltak kötelesek táplálni, a céh is azonban „néha-néha" tartozott az ilyenen segíteni [21]. Ha azonban olyan mester lett a beteg, ki szegény sorban élt, úgy felgyógyulásáig a céh segítette a lébényszentmiklósi takácsoknál, de felgyógyulása után ő is köteles volt a céh költségeit megtéríteni [22]. Halála esetén a mestert is, ha szegény volt, a céh temettette el [23]. Az óvári gombkötőknél a mestertemetés kiadásait mindenkor a céh viselte [24]. Az óvári magyar szabók szegénység esetén kivétel nélkül minden céhtagot segítettek, illetve gyógyíttattak betegség esetén, ha pedig meghalt, úgy a céh költségén el is temették [25]. Érdekes a lébényszentmiklósi vargák céhlevelének az a része, mely szerint, ha valaki a mesterek közül közös ebéd vagy vacsora közben dolgára kiment az asztaltól és visszajött, kezeit megmosva a mellette ülő két mesterrel kezet kellett fognia és csak úgy ülhetett vissza a régi helyére [26]. Egyébként a beteg inasokkal és legényekkel kapcsolatban hasonló intézkedéseket találunk az óvári vargák 1638., a rajkai kovács- és kerékgyártók 1638., az óvári nyereg- és szíjgyártók 1640. esztendőben megerősített privilégiumaiban is, illetve a későbbi időben alakult valamennyi céh kiváltságlevelében [27]. A század vége felé már a megyei és városi hatóságok is több intézkedést bocsátottak ki az egészségüggyel kapcsolatban. Ezt egyrészt a fejlődés, másrészt a különböző török háborúk tették szükségessé, mivel a megyén rengeteg idegen katonaság vonult át. Valamennyi rendszabály szinte kivétel nélkül a járványos megbetegedésekkel, illetve a járvány terjedésének megakadályozásával foglalkozik. 1680ban a megye megtiltja pl. azt, hogy idegen cigányok - mint minden járvány terjesztői -, egészséges helységbe bemenjenek [28]. A járványos megbetegedések napirenden vannak. Maga a megye nagyhírű alispánja, Szapáry Péter írja 1687. január 16-án Zichy István főispánnak, hogy a „betegh ágyamban az Doctor curaia alat nyomorgók" [29], majd néhány nappal később január 22-én „aligh nyomorult betegh állapottal kölletik üdőmet itten a Doctor curaia alatt töltenem