Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

egy járványos betegség elterjedése miatt a tanácskozásokat áttették Pozsonyba [13]. A XVII. században már a kulturális fejlődés folytán is inkább beszélhetünk - az esetenkénti járványok alkalmával hozott intézkedéseken kívül - rendszeresebb egészségvédelemről. Ekkor még Mosón megyének tanult hivatalos vagy magánorvosa nincsen, de egy 1647-ben kelt adóösszeírásban az óvári iparosok között már három borbély szerepel - Borbély János, Borbély Mihály és Hider János -, mint chirurgusok, vagyis ők már a sebészség után is adóztak [14]. Később, 1681-ben, az országgyűlési követek költségeire szükséges összeg kivetésénél ott találjuk a fizetők között Borbély Pétert és a „fürdőst" (név nélkül) [15]. Ugyanitt szerepel egy fürdős Rajkáról is. Intézményes rendelkezésekről megyei viszonylatban a század elejéről nem tudunk, csak következtethetünk ily utasításokra. Igazolja ezt Halászi községnek 1635-ben írt magyar nyelvű statútuma, melyet minden bizonnyal, ha részleteiben nem is, de általánosságban a megyei hatóság utasítására hoztak létre. Ékes magyar nyelvezete miatt érdemes szó szerint idézni: „Ismegh ha valaky az uczatt, ugy mint undokságos viznek kiöntésével rutull tartanna, avagy, az házbóll hamvat, ganét, holt ember alatth való szalmát, holt tikott, ebet, maczkát az uczára ky hagygalna, valamennyiszer az megh történnék, az a személy mind annyszer megh büntettessék, egy renyes forinthig és 53 pénzigh" [16]. Továbbá: „És ez féle undokságnak el tisztitásáir mindgyáros megh parantsoltassék annak az Embernek" [17]. Intézkedik továbbá a község statútuma arról is, hogy évenként húsvét előtt az árkokat ki kell tisztítani, a ház előtt levő dombokat (valószínűleg szemetes dombokat) elhordani, tócsákat feltölteni és az illemhelyeket kitisztítani [18]. íme már a század első felében ilyen járványt megelőző intézkedések vannak a községekben, mert ugyanezen a helyen az is fel van jegyezve, hogy az „óvári tartomány" községeinek hasonló statútumai vannak. Egészségvédelmi intézkedéseket találunk a fennmaradt céhiratokban is. A rajkai szabó céh 1677-ben jóváhagyott rendszabályai között olvashatjuk, hogy a mesterek minden negyedévben összegyűlve kötelesek voltak öt pénzt letenni, melyből 1 pénzt az ispotályra fordítottak [19]. Ekkor tehát már volt Rajkán kórház jellegű szegényház,