Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

kereskedelmi fontosságú hely van, mint Magyaróvár, Nezsider, Oroszvár, Rajka, nagy forgalommal, vásárokkal, harmincadokkal is, sőt közel Pozsonyhoz, Bécshez ne lett volna legalábbis a nagyobb helyeken egy vagy több borbély, ki egyúttal seborvos is volt. Gyógyszertár ebben a korban még nincs a megyében, de az egész országban is csak néhány van. Ismerjük Péter budai orvos gyógyszerészt 1303-ból vagy 1392-ben Zsigmond apothecarius budai polgárt [4], illetve 1397-ben Gottfried budai gyógyszerészt, akik szerepelnek oklevelekben [5], majd 1408-ban találkozunk egy oklevélben Márk váradi gyógyszerész nevével, míg 1409-ben Rauchan Péter és Zsigmond budai „appotecarius"-ok ugyancsak szerepelnek egy oklevélben [6]. A gyógyszereket maga az orvos, illetve a seborvos készítette. Kevés gyógyszer van még ekkor, s ezek is inkább külső használatra szolgáló kenőcsök vagy szerek. Belső használatra különféle teafélék, illetve növényi eredetű főzetek szolgáltak. A kereskedelemben, de vándorárusoknál is kapható volt különféle szépítőszer, csodaszer, amely minden bajt gyógyított. Ezek általában ártatlan kotyvalékok, néha azonban mérgező hatású ártalmas szerek is voltak. E korból reánk maradt boszorkányperek tanúsága szerint javasasszonyok foglalkoztak különféle báj italok, sőt halált okozó mérgek készítésével is. Mivel az biztos, hogy a „chirurgusok" is maguk készítették gyógyszereiket, nemcsak az orvosok, így a már előbb említett és egyedül ismert hédervári Péter is foglalkozhatott gyógyszerek készítésével. Egyik kiváló gyógyszerésztörténeti írónk pedig egyenesen orvosgyógyszerésznek mondja a Héderváryak orvosát [7]. Lehet, hogy túlzás ezt állítani, de elfogadhatjuk az orvosgyógyszerészi megállapítást, hiszen tényleg maguk az orvosok készítették az orvosságokat gyógyszerészek hiányában, bár ilyen alapon az összes seborvosokat is egyben gyógyszerészeknek kellene tartanunk, sőt némi túlzással az ügyesebb javasasszonyokat is. Ez utóbbiak azonban semmiféle tudományos képzettsággel nem rendelkeztek, de néha ügyesebbek és tapasztaltabbak voltak némely gyengébb képességű borbélynál. Orvosok, orvosi iskolák hiányában a szülés levezetésével foglalkozó bábák sincsenek még ekkor. Minden vidéknek, jobb esetben minden városnak vagy falunak megvolt a maga külön javasasszonya, illetve öregasszonya, aki a bábasághoz a maga módján több-kevesebbet értett. Ezek kezdetben a szülésznők. Az idők haladtával azonban