Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

maguk a borbélysebészek is bábáskodtak, de többségében mégis ezeknek a tanulatlan bábáknak a kezében marad a szülőnők sorsa. Ilyen áldatlan viszonyok között, amikor orvos alig volt országszerte, a sebészek is csak a külső gyógyításhoz értettek valamennyit, gyógyszerészet és bábaképzés nincsen, nem csodálható, ha időnként, különösen háborús időkben különböző járványok léptek fel, és a nép ezreit pusztították el. Nem volt ellene védekezés a babonás eljárásokon kívül, esetleg a kormányzat vesztegzárat rendelt el a járvány tovaterjedésének megakadályozására, sokszor azonban ezt is eredménytelenül. * * A mohácsi vésztől a szatmári békéig. A XVI század elején a különféle, de különösen a török terjeszkedésével kapcsolatos események, háborúk okozta, s a nyugatról hazánkba tóduló különféle nemzetiségű hadak megjelenése, de nem utolsósorban a protestantizmus terjedése, kétségtelenül hatással volt az egészségügy fejlődésére is. A katonai megmozdulások nemcsak a külső gyógyítás módjait fejlesztették, hanem a járványos betegségek megelőzése, illetve gyógyítása terén is előbbre vitték az orvostudományt, ha mindjárt kényszerűségből is. Már Rudolf király idejében kimondja az országgyűlés - és ez az első hivatalos országgyűlési intézkedés a közegészségügy terén -, hogy a megsebesített és beteg katonák részére kórház állítandó fel, hol „Őfelsége orvosai és sebészei" gyógyítanák a betegeket [8]. Nem sokkal később pedig 1604-ben, a király ismételten kérte a rendeket, hogy az ország a katonai kórházakra bizonyos mennyiségű segélyt szavazzon meg [9]. A protestantizmus fellépésével, de kényszerűség folytán is divatba jött, hogy a protestáns ifjak külföldi egyetemeken végezték tanulmányaikat, s így legtöbb közülük az orvostudományokból is képesítést szerzett. Mivel akkoriban az egyetemeken a tanulók tulajdonképpen valamennyi tudományágban kiképzést nyertek, annak elvégzése után hazatérve, ki-ki hajlandósága szerint működött tovább, mint lelkész, tanár, esetleg orvos. Bár Mosón megyéből is voltak külföldön, elsősorban a bécsi egyetemen diákok a XV. század végén (Hédervári Fodor Imre, Nezsideri Rigenpekk Kristóf, Óvári Kálmán, Hédervári László, Nezsideri Wolfgang [10], hogy ezek azonban visszatértek