Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

orvosa, gyógyszerésze és szülésznője a lakosságnak nem volt. Kevés adatunk alapján orvos csak a gazdagabb főurak szolgálatában volt, de ezek tanultságát illetőleg is bizonyos fenntartásokkal kell élnünk. Bár külföldön már a XI. századtól kezdve vannak orvosi iskolák és orvosi egyetemek (Montpellier, Bologna, Párizs, Pádova), sőt Mátyás király 1465-ben megalapította a pozsonyi egyetemet orvosi tagozattal, azonban nem valószínű, hogy az e korban emlegetett orvosok ilyen külföldön tanult valóságos orvosok (medicus) lettek volna. Valószínű, hogy csak olyan borbélysebészek lehettek, akik ügyességük, tapasztalatuk alapján a sebészségen kívül bizonyos fokú belső orvosláshoz, orvosságkészítéshez is értettek, s így kerültek valamelyik főúr udvarába, esetleg a város szolgálatába, mint orvosok. Orvosról e korból, sajnos, mindössze csak egyről tudunk, a hédervári Péterről (Petrus medicus de castro Hedrici), ki a Héderváryak udvari orvosa volt, s akit egy 1314. április 24-én kelt oklevél említ, miszerint egyik rokona megöléséért vérdíjat, kártalanítást kap [3]. Hogy tanult orvos volt-e? Nem tudjuk! Mivel azonban főúri szolgálatban volt, feltételezhetjük képzettségét, és legfeljebb - ha nem is külföldi egyetemen tanult -, de bizonyára világot látott, afféle ügyesebb „chirurgus" volt, aki rátermettsége folytán került a Héderváryak szolgálatába. Orvosi képzettsége mellett szól azonban az a körülmény is, hogy az oklevél, mint orvost (medicus!) említi és nem seborvost (chirurgus). Bizony ez kevés adat ahhoz, hogy a megye orvosi ellátottságát megállapíthassuk, de mivel az tény, hogy hazánkban ekkor még igen kevés tanult orvos volt, bizonyosra vehetjük, hogy az említett hédervári orvoson kívül a megyében tanult orvos több száz éven keresztül nem is volt. Akadhatott esetleg néha-néha a főurak szolgálatában, aki azonban a lakosság szempontjából úgyis nemlétezőnek volt tekinthető. A gyógyítást a megyében, bár erre sincs közelebbi adatunk, valószínű a borbélyorvosok, seborvosok (chirurgusok) végezhették, mivel e korban már vannak borbélyok is, különösen városokban. Mivel a borbélyok köztudomás szerint sebészek is voltak, kétségtelen, hogy e vidéken is voltak ilyen borbélysebészek, kik a kor szokása szerint nemcsak borbélyi és sebészi teendőket végeztek, hanem bizonyos belső betegségek gyógyításával is foglalkoztak több-kevesebb szerencsével, eredménnyel. Nem hihető, hogy itt a megyében, ahol annyi