Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

is, hogy az egyháznak e korban fejlesztő hatása az orvostudományra alig volt, mivel az egyház nem nézte jó szemmel papjainak a testi gyógyítással való foglalkozását, mert álláspontja szerint a papságnak csak a lelki gyógyítással kötelessége törődni. Bizonyítja ezt az az egyházi törvény is, amely még századokkal később is szigorúan tiltotta az egyházi rendben levőknek az emberi test boncolását. Egyébként 1279. szeptember 14-én a Budai Zsinat 10. cikkelye kereken ki is mondotta, hogy pap a sebészetnek azt a részét, amelyben vágni vagy égetni kell, ne gyakorolja [1]. Ilyen körülmények között az orvostudomány jelentős fejlesztését az egyháziaktól várni sem lehetett. Az egyházi emberek a természetes eszközökkel való gyógyítással szemben nagyban gyakorolták a sok esetben még napjainkban is szokásos és bizony a pogányságtól átvett lelki vagy szellemi gyógymódot testi bajok esetén, nemcsak a betegség gyógyítására, hanem a betegség megelőzésére is. Gondoljunk csak arra, hogy nyavalyatörés esetén az ördögűzés (exorcismus) szertartását alkalmazták. Különböző szentelt vizek, szentelt balzsamok, a Balázs-áldás (torokfájás ellen), bizonyos betegségekben különböző szentek segítségül hívása, pestis vagy más járvány esetén körmenetek tartása, szent kutak és egyéb búcsújáróhelyeken történt csodás gyógyulások, csodatevő képek, érmek használata stb., mind-mind a testi bajok gyógyítására is voltak rendelve. Amennyiben voltak is ilyen gyógyulások, azok inkább csak a szuggesztív erővel magyarázhatók, de semmi esetre sem a természetes gyógymóddal, mivel ilyet ilyenkor nem is alkalmaztak, de alkalmazni nem is igen tudtak. Ilyenformán természetes az, hogy a gyógyítások ilyen formájában maga a hivatalos államhatalom is hitt - az egyház befolyása folytán -, amikor éppen az egyháziak hatására a gyógyítással foglalkozó (és az közömbös volt, hogy jól vagy rosszul gyógyított!) javasokat, mint boszorkányokat üldözte akkor, amikor még tanult orvosról, egyáltalában orvostudományról országunkban még csak beszélni sem lehetett. Az egészben azonban az a furcsa, hogy míg egyrészről gyógyítással is foglalkozókat boszorkányként üldözték, addig a hivatalos hatalom törvényszerűnek ismerte el, sőt gyakorolta is az igazság kiderítésére nem kevésbé és teljesen a szerencsétől függő olyan eljárásokat, mint pl. az istenítélet különböző formái, a tűzpróba, vízbemerítés stb.