Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kárpáti Endre: Madzsar József egészségpolitikai tevékenysége a magyarországi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság idején

delme fedezte a további átalakítási költségeket" [55] - adja meg a választ Madzsar a bárgyú vádaskodásokra. „ö intézte másoktól teljesen függetlenül a Vörös Hadsereg egészségügyi megszervezését és ellátását" - hangzik a következő vádpont [56]. Itt is, mint a többi vádpontnál, ahol az orvosi etika bizonyos védekezési lehetőséget nyújt, Madzsar ügyesen használja ki ezt a rést és ilyenkor nyílt sisakkal áll vádlói előtt. Igen, a Vörös Hadsereget igyekezett ellátni egészségügyi szempontból: egyrészt orvosi esküje is erre kötelezte. „Az orvosi lelkiismerettel semmiképpen sem volt tehát összeegyeztethető, hogy a hadsereg egészségügyét elhanyagoljuk" [57]. Másrészt a front olyan közel volt, hogy a Vörös Hadsereg egészségügye egyúttal a polgári lakosság egészségügyét is jelentette. A csapateltolások, valamint a fehérnemű és tisztálkodás hiánya miatt a hadseregben fellépett a kiütéses tífusz: Salgótarjánban, Kecskeméten és más helyeken. „A polgári lakosság érdekében állott tehát, midőn a Vörös Hadsereg egészségügyét lehetőleg jól igyekeztem ellátni" [58]. Madzsar közbenjárására már május elseje előtt higiénikusukat küldtek ki a hadsereghez. „Ezek azonban nagyon szomorú jelentéseket adtak le, különösen arról - írja Madzsar -, hogy működésüket sem a katonai, sem a polgári hatóságok nem támogatják, nem kapják meg a katonaságtól járványkórház céljaira az egyébként üresen álló katonai épületeket sem, a munkástanácsok nem adnak meszet a fertőtlenítéshez stb. A hatóságok ezzel szemben azt jelentették, hogy mindent megtesznek." . . . „Ebből az okból szükségesnek tartom - írja a továbbiakban -, hogy magán a helyszínen hozzam rendbe ezeket az ügyeket és hogy a frontra utazhassam, erre vonatkozó engedélyt kértem május vége felé Gödöllőn, a főhadiszálláson" [59]. így jutott el Ceglédre, Kecskemétre és Szolnokra, ahol a szükséges intézkedéseket megtette [60]. Figyelemre méltó az a mozzanat, melyet Simái Miklós ír le visszaemlékezésében Madzsarral kapcsolatban: „A Vörös Hadsereggel való kapcsolatáról is csak annyit tudok, hogy annak egészségügyi szervezését irányította a népbiztosság síkjáról. 1919 júliusában vöröskeresztes egészségügyi vonatot szervezett. Gyógyszert akart kiszállítani a szovjet hadseregnek. Ezzel a vonattal akart engem is kiküldeni Szovjetoroszországba. A vonatot