Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Dr. Grósz István: Dante: „Isteni Színjátékjának szemészeti vonatkozásairól

A „Blendung" mesteri érzékeltetése található alább: Ugy tettél, mint kik sötét éjbe mennek s fáklyát visznek, de nem látják a fényét, csak az utánuk jövő örül ennek. (Purg. zz, 67) vagy a Paradicsomban: a szent Hölgynek, szemében van a hajdan Ananiás ujjában rejtezett kegy. (Par. z6, 11) - a damaszkuszi jelenetre utalván. De a földi sas állítólag bele tud nézni a napba: „A napot állja". Itt szerepel a szembogár is: Az ki pupillám közepébe' csillog Az ötből, kik övezve e pupillát szemöldököt csinálnak, (Pur. 20, 37, 43) A presbyopia ténye Dantenál sorscsapás, hiszen Farinata szerint „Ugy látunk, mint kinek a szeme rossz, közelre nem, távolba jól" - felelte ,„ennyi fényt hágy az Ur, ki ostoroz. (Pok. 10, 100) Vagy másutt: és ugy élezték szemeiknek élét, mint vén szabó a tű fokát keresve. (Pok. /5, 20) A retina pálcikarendszerének sötéthez illeszkedése, az adaptatio leírását az alábbi sorok szemléltetik: Sötétedett a lég, eljött az este, Mégis szememtől szeméig a vak közt látásunk lassan áthatolni kezdte. (Purg. 8, 49)