Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Dr. Grósz István: Dante: „Isteni Színjátékjának szemészeti vonatkozásairól

Plasztikus ábrázolását kapjuk a scotoma helieclipticumnak, tehát napfogyatkozást vizsgálók phototraumájának: Olyanná lettem, mint akin erőt vett a napfény, melybe imént szeme mélyedt, s mely egy percre vaksággal verte őt meg. ... , . (Purg. iz, 10) vagy egy másik helyen: Napfogyatkozást látni a hegyélre aki kiáll és ajzza szemeit: annyira néz, hogy elvakul beléje: (Par. 25, 118) De mesterien ábrázolja a költő a káprázást is, kifejezést adva túlerős fényforrás okozta látóbíbor-leépülésnek: ... Addig is, amig uj erőre kapna látásod, mit fényem eloltott, (Par. 26, 4) Majd kissé távolabb, amikor is a „Helladaptation" folyamata lép fel S mintha éles fény nyilai suhantják szét álmaid, melynek heves sugara szemed hártyáin egyenkint zuhant át, a felébredt szem előbb alig állja amíg magához nem tér nagysokára: A harmadik hasonlat: ^ ' 7 ) De mint a nap oly szemvesztően fehérszik, hogy fátyolt von rá a saját sugara, ugy éreztem, hogy szemem fénye vész itt. (Purg. íj. 52) Majd Purgatóriumában az ernyőzés szerepel: S szemöldökömre kezem ernyőt tartott; mert a nagy fényhez nehezen törődvén szemem, verését mérsékelni hajtott. (Purg. 15, 13)