Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

Idióta Mosonban 15, Magyaróváron 5, Védenyben 3, a többi a megye községeiben. Nehézkóros Mosonban 4, Nyúláson 4, Párndorfon 3, a többi megoszlott a megyében. Kor szerint különbözők voltak, találunk köztük a 11 évestől egészen a 82 éves életkorig elmebetegeket [896]. A tébolyodottak részére voltak tehát tébolydák, ha kevés férőhelylyel is, míg az idióták, illetve nehézkórosok gyógyításáról intézményesen nem gondoskodtak. Ezek közül némelyiket elhelyezték ugyan kórházba vagy ispotályba, legtöbbjük azonban minden orvosi kezelés nélkül lézengett csak. Mindössze a miklósfalusi ispotályban volt két alapítványi hely nyavalyatörősek részére, melyet még Mária Krisztina hercegasszony alapított. 1808-ból ismerünk egy olyan körözvényt, amelyben felhívták a községek bíráit, jelentsék, vajon van-e olyan beteg a községben, akit erre az éppen megüresedett két helyre fel lehetne venni [897]. Egy későbbi időből származó jelentés szerint a miklósfalusi ispotályban a 12 ottlevő személy közül négy epileptikus volt [898]. Az ipari munkások egészségvédelmével kapcsolatban a kisiparban foglalkoztatottaknál lényeges változás nem volt. Minden intézkedés, amely a betegséggel kapcsolatos volt, éppúgy történt, mint az elmúlt században, vagyis az a céheken belül, erről már az előzőek során szóltunk. Nagyiparról, illetve gyáriparról e század első felébea alig beszélhetünk. Volt ugyan néhány rövid életű gyapjúfonó üzem, ezekben azonban szociális intézkedés még nem volt. Sőt, azt a keveset is,, amelyet a törvény biztosított, igyekeztek mellőzni. A brucki magyar részen Wechtl Julianna bécsi lakosnak gyapjúfonógyára volt és azt kérte a megyétől, engedélyezze, hogy a gyárában alkalmazott gyermekeket 14 órán át, és éjszaka is dolgoztathassa. A megye ezt nem engedte meg, figyelmeztetve őt az 1840. évi 17. tc. 6. §-ára [899]. A törvény egyébként a következőket mondotta ki szó szerint: „Oly gyermekeket, kik 12-ik évüket még el nem érték, csak olyan gyári munkára lehet alkalmaztatni, melyek azon felül, hogy egészségüknek sem ártalmasak, testi kifejlődésüket nem akadályoztatják. A gyártó azonban azokat is, akik ezen időt elérték, de a 16 évet meg nem haladták, naponta erejükhöz mért munkára kilenc óránál tovább