Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

nem fordíthatja, s ezen kilenc órai munka sem lehet folytonos, dc egy óra nyugidő által félbeszakasztandó." A teljesség kedvért, hiába akarta nevezett a gyermeki munkaerőt törvényellenesen kihasználni, még ugyanabban az esztendőben csődbe jutva, tönkrement [900]. A megyei hatóság egyébként tovább szorgalmazta a város, valamint a községek utcáinak karbantartását, tisztántartását. Számtalan rendelet jelent meg arról, hogy a községek a belterületen levő utcákat milyen módon hozzák rendbe. Mivel azonban ezeket a jobbágysággal, ingyen munkával csináltatták, bizony kevés eredménnyel járt. Ezzel szemben Magyaróvár városának utcái már kedvezőbb képet mutattak. A főbb utcák itt már kövezettek, majd minden esztendőben tovább építik a város utcáit. Ezt egyébként a város viszonylagosan könnyen tehette, mert erre külön jövedelme volt: a kövezetvám. Az utcák tisztántartásával azonban már baj volt, mert a vásár utáni időket leszámítva, azt alig tisztogatták. Egy ízben a megye meg is fenyegette a várost, hogy utcáit „melyek megbotránkoztatóan szennyes állapotban vannak", ha nem tartja tisztán, úgy az erre szolgáló jövedelmét zár alá fogja venni és a város utcáinak tisztántartásáról a megyei hatóság fog gondoskodni [901]. Utcakövezéssel találkozunk Mosón községben is. Bár elég lassú ütemben, de évenként fordított rá a község bizonyos összeget, úgy hogy a fő utcája kellő rendben is volt. A tisztaság és egészség szempontjából már a múlt században szóvátett földalatti csatornázás ügye Magyaróváron továbbra is napirenden volt. Nyílt vízlevezető árokkal ugyan el volt látva a város valamennyi utcája, de gyakorlatilag csak posványos, nehéz lefolyásúak voltak melyek szinte többet ártottak az egészség szempontjából, mint használtak. A földalatti csatornázást ugyan még 1844-ben elhatározták, eszerint a város szennyvizét a Lajta vizébe vezették volna, de annak megépítése évről évre elmaradt más építkezések, pl. az iskola építése miatt. 1847-ben ezért Plattner Antal, Scheftsik János és Volfart József magyaróvári polgárok beadvánnyal fordultak a megyéhez, a földalatti csatorna megépítése ügyében. Indokolják, hogy most külön kiadása a városnak nincsen, sőt az építéshez a szükséges anyag is rendelkezésre áll [902]. A csatornákból azonban most sem lett semmi, mert az iskolán kí-