Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

dők eltartásukra, ezért hetenként az egyszeri házankénti „kéregetés" meg van nekik engedve. Ezzel szemben a lazarétumban a helybeli elszegényedett öreg napszámosok (tehát nem polgárok!) nyernek elhelyezést, akiket szintén a városi tanács vesz fel. Ezek élelmet itt nem kapnak, amiért ezeknek a heti egyszeri „koldulás" van házanként megengedve [847]. Vagyis, míg az egyik intézményben polgárok vannak általában teljes ellátással, ezek csak kéregetnek, addig a másik elnevezésű, de ugyanolyan rendeltetésű intézménynél a nem polgárok, tehát az alacsonyabb rendűek vannak elhelyezve, kik élelmet sem kapnak, de ezek már koldulnak. A lazarétumi részt egyébként és nem ispotályt, 1848-ban igénybe vették hadikórháznak több más épülettel együtt, amikor is a Lázárháziaknak a város egy más helyén jelöltek ki szállást [848]. Az így létesített 100 személyes hadikórházban levők gyógyításával a kormányzat Spindler Jakab seborvost bízta meg [849]. A magyaróvári ispotályt és lazaretet, bár betegek is voltak benne, tehát nem kimondottan kórház volt, míg ezzel szemben voltak kórházak pl. Bécsben, Pozsonyban stb., amelyekkel kapcsolatos és országos érvényű rendelkezések a megyénket is érintették abban az esetben, ha azt megyei lakos volt kénytelen igénybe venni. Ilyen volt a helytartótanácsnak az a rendelete, hogy a bécsi ispotályba ezentúl csak azokat veszik fel ápolásra, akik maguk viselik a költségeket vagy a költségek fizetése alól a kormányzat már előzetesen felmentést adott [850]. Majd azt közli a helytartótanács a megyével, hogy a bécsi „közönséges Ispotályban" a tartásdíjat felemelték, amely szerint az első osztályon napi kettő forintot, a másodikon napi egy forintot, a harmadikon napi 24 krajcárt kell fizetni [851]. Újabb és felemelt díjazást közölnek a megyével két évvel később, amikor is osztályonként a napi tartásdíj három forint 24 krajcár, kettő forint 8 krajcár, illetve 45 krajcár lett. A külföldi betegek egységesen egy forint 24 krajcárt fizetnek, közli a rendelet [852]. Persze ezeket a megyén kívüli vagy külföldi kórházakat csak a legritkább esetben használták a megyebeliek. Legfeljebb akkor, ha nem volt más lehetőség a gyógyíttatásra, illetve azt sikerült ingyenesen keresztülvinni. Temlin Zsigmond a megye esküdtje is súlyos beteg lett, de szegénysége folytán képtelen volt magát gyógyíttatni. A megye közbenjárására a pozsonyi irgalmasok kórházába vették fel azután ingyenes kezelésre [853]. Végül