Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

nában vagy pedig a plébániatemlomban istentisztelet (amely természetesen minden mozogni tudó bentlakóra kötelező volt); z. délelőtt tíz órakor a házikápolnában ima a holtakért és a jótevőkért; 3. e pont előírta a mise utáni kötelező imákat; 4. aki Szt. Bonaventura napján a misén jelen van, az akkor egy kr-t kap; 5. este télen nyolc, nyáron pedig kilenc órakor bezárják a kapukat, tehát legyen mindenki otthon; 6. ha valaki a spitálból, vagy a lazaretből halottvirrasztónak megy, ezért élelemmel 30 krajcárt, élelem nélkül pedig egy forintot kap. Végül a szankció: Ha valaki ezen rendszabályokat nem tartja be, azt a városi tanács az ispotályból végleg ki is zárhatja [844]. E rendszabályokból azt láthatjuk, hogy bizony az eléggé rövid volt, s olyan fontos dolgokkal, mint a felszerelés megbecsülése, tisztaság, az egymás közötti békés élet stb. nem is törődött, illetve ezzel kapcsolatban semmi előírás nem volt. Ügy vélhetjük már az ismert esetekből, hogy az ilyen rendzavarást esetenként torolták meg, vagy tiltották be. Hogy csak egy példát említsünk: 1844-ben az ispotályban lakó Reis Anna terhes leányát magához vette és ott tartotta az ispotályban. „A botrány elkerülése végett" a városi tanács a nevezett ispotályi lakót maga elé hivatta, hogy „leányát magától tüstént eleressze". Erre azonban nem volt szükség, mert az asszony leánya időközben már önként elhagyta az ispotályt [845]. Végül, hogy tisztán lássuk mi volt a különbség az ispotály vagy spitál és lazaret között, mely tulajdonképpen egy intézmény volt, végeredményben csak árnyalati különbség volt a kettő között. Amikor Birk megyei főorvosnak 1846-ban jelentést kellett tennie a helytartótanácshoz a megyében levő egészségügyi intézményekről, a város azt jelentette, hogy Magyaróváron csak egy ilyen intézmény van, a Nunkovich András által 1799-ben létesített alapítvány, amelyet az alapítónak a megyei levéltárban levő végrendelete szerint kezelnek. Az alapítványi tőke 1000 forint, ennek kamatait a megbetegedett utazók gyógykezelésére fordítják [846]. Birk főorvos azonban nem elégedett meg ennyivel, hanem újabb jelentést kért az ispotályról és lazaretről, mint ugyancsak a kérdéshez tartozó intézményekről. A város ekkor közölte, hogy az ispotályban csupán elszegényedett öreg polgárok és polgárnők vannak elhelyezve, akiket a városi tanács vett fel és ott ápolják és gondozzák őket. Mivel az alapítványi tőkék kamatai általában nem elegen15 Orvostörténeti közlemények 225