Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

alkalommal, mert a spitálban a szegény betegeket majdnem egy évig kezelte [836]. Majd a spitálnak is 100 rőzseköteget adott a szokott mennyiségen kívül a város [837]. Értelemszerű, hogy a város gondoskodott az élelmezésen és egyéb szükségleteken kívül az épület karbantartásáról, illetve a szükséges dologi felszerelések pótlásáról is. Költségvetést készíttet a város például a spitál fedélzetének és árnyékszékének javításáról [838]. A beadott költségvetés szerint az épület tetejének rendbehozására 271 forint volt szükséges [839]. Évekkel később újból javíttatták az épület tetejét, melyet a már egyszer adakozó Eixner Julianna által újból juttatott 500 forint összegből fizettek ki [840]. Egy más esetben pedig a lazaretben már tönkrement ágyneműk helyett újat a Nunkovich-féle alapítványból szerzett be a város [841]. A kor szellemének, beállítottságának megfelelő erkölcsi rendszabályok is voltak az ispotállyal kapcsolatban. Az természetes, hogy férfiak és nők külön nyertek elhelyezést és még a házastársak is csak akkor kaptak közös szobát, ha arra volt lehetőség, elegendő hely. Az ispotálynak külön lelkésze is volt, akinek fizetése a város pénztárát terhelte. Tárcsái István, ki 1840-ben volt az ispotály lelkésze, évi 100 forint javadalmazást kapott, melynek 50 forinttal való felemelését ugyan kérte ebben az esztendőben, de a kérését a tanács nem teljesítette [842]. Egyébként a rendre, békességes életre a városi tanács a spitálgazda útján olyannyira felügyelt, hogy a legkisebb szabálytalanságot is megtorolta. Egy alkalommal a lazareti asszonyok - olvashatjuk a város jegyzőkönyvében -, név szerint Mayerné, Lydné és Tuschné panaszolták és bizonyították is, hogy a velük lakó Kanzné gyalázatos szavakkal illette az ott elhaltakat („az ördög elvitte stb. . . .". A tanács úgy határozott, hogy mivel Kanznét öregsége folytán korbácsütésre nem lehet ítélni, 24 órai kenyér és vízen való áristomra ítélték, valamint a legközelebbi Szent György napkor el kellett hagynia a lazaretet [843]. Az ispotálynak írott rendszabálya a lakók részére nem volt, csak hogy úgy mondjuk, Íratlan törvényei, szokásai. Ezen vélt segíteni, s végre lerögzíteni a kötelezettségeket és a rendet a városi tanács, amikor 1836-ban megalkotta a „Spital és Lazaret háziszabályai"-t. E szabályzat szerint: 1, reggel koránkelés és hat órakor vagy a kápol-