Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

teletbeli megyei bábának ki is nevezte [801]. Néhány év múlva azonban Komár Julianna most már rendes megyei bábának való kinevezését kérte, illetve Mundveilerné nyugdíjazását, mert olyan öreg, hogy a házából már kimenni sem tud és hosszabb idő óta úgyis ő helyettesíti [802]. A megye elismerte a kérés jogosságát, olyan előterjesztéssel fordult a főispánhoz, hogy a kinevezést, illetve a nyugdíjazást rendelje el [803]. A nyugdíjazási eljárás során megállapítást nyert, hogy Mundveilerné 72 éves, 56 év óta bába, 27 év óta pedig megyei bába volt. Oly gyenge és elöregedett, hogy három év óta már egyáltalán nem is működött [804]. Mindezek alapján Komár Julianna kinevezése, valamint Mundveilerné nyugdíjazása évi 60 forintnyi összeggel meg is történt [805]. Ami pedig a bábák fizetését, illetve esetenkénti díjazását illeti, az bár időnként a gazdasági helyzet szerint változott, mégis egységesnek alig volt mondható. Tény, hogy a megye által alkalmazott bábák fizetése ebben a században évi 100 forint volt. Ennek fejében a hivatalos eljárásoknál kötelessége volt az orvos segítségére lenni, illetve a szegénysorsúakat ingyen ellátni. A városi bábának ezzel szemben már egészen más volt a díjazása. Neumanné, aki a városnak is hivatalos bábája volt, ezért évi 100 köteg rőzse, 1 hold kert és 1 hold rét javadalmazásban részesült, és csak a gazdasági helyzet súlyosbodása idején emelte fel a városi tanács 200 köteg rőzsére a járandóságát [806]. Ugyanebben az időben kérte a külterületen való működési díjának felemelését is, amikor is a tanács az eddigi 45 krajcár helyett esetenkénti 2 forint díjazást állapított meg részére [807]. Mivel ezenkívül lakáspénz is járt az előbbieken kívül a város bábájának, ugyancsak újból és magasabban állapították meg lakáspénzét, mégpedig évi 35 forintban [808]. A többi, tehát nem hivatalos jellegű bábák díjazása esetenként a megyében 24 krajcár volt. Bár egyik-másik község némi pénzbeli, vagy természetbeniekkel ugyan hozzájárult a bába évi jövedelmének kiegészítéséhez, ez olyan csekély összeg volt éppen a gazdasági válságok következtében, hogy amikor pl. Pomogy községben nem akart egy bába sem letelepedni éppen a kevés jövedelem miatt, maga a megyei főorvos javasolta a hatóságnak, hogy a bábák díjazását szülésenként 24 kr. helyett, egy ezüst forintban határozza meg.