Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

lás a seborvosok joga, az ilyen jogtalan és házaló borotválást a megye eltiltotta [338]. Még különösebb a Köpcsényben levő Gerhardt József seborvos által közölt tény, mely szerint a köpcsényi harmincadnál vigyázói szolgálatot teljesítő Vallnstein nevű egyén nemcsak borotvál, hanem külső és belső gyógyítással is foglalkozik, mely működéstől azután a hatóság eltiltotta [339]. Általános szokás volt ebben az időben, hogy ha egy seborvos meghalt, úgy özvegye segéd alkalmazásával a borbélyságot folytathatta, hogy létfenntartását biztosítsa. A már említett nezsideri vak seborvos, Mayer Dávid is elhalt és borbélyüzletét özvegye tovább folytatta, felfogadva egy legényt. Azonban mint ilyenkor történni szokott, a felfogadott legény a megyei orvos tilalma ellenére is, betegekhez járt és azoknak orvosságot is készített. Mivel ez a legény főiskolán nem vizsgázott, a megyei orvosnak az volt a kérése, hogy a hatóság ne csak az orvoslását tiltsa be, hanem a műhelyt is zárassa be [340]. A megejtett vizsgálat szerint a műhely megnyitását a földesúr, Eszterházy Miklós herceg uradalmi igazgatósága engedélyezte olyan feltétellel, hogy a felfogadott legény csak borotválással foglalkozhat. E foglalkozást tehát tovább is űzheti. Az elhalt seborvos után maradt szereket azonban az ottani belső bajok orvosának, Laszl Mátyásnak kellett áadni, ki azokat meg is vette [541]. Több diploma nélküli egyén gyógyító tevékenységéről tudunk ebből az időből és úgy látszik, hogy a nehézkes közigazgatási ellenőrzés folytán ez eléggé jövedelmező mesterség volt. Egy Báthory nevű tábori orvos anélkül, hogy diplomáját a megyénél bemutatta volna, gyógykezelt betegeket. A megye kötelezte a diploma bemutatására, különben az orvosi gyakorlattól eltiltják [342]. Eltiltotta a megye a működéstől Rosier József borbélylegényt, ki Óvárról Köpcsénybe költözött és minden engedély és oklevél nélkül gyógyított, azt állítva az ottani lakosoknak, hogy erre a megye neki engedélyt adott, bár nem volt igaz. Ez a Rosier egyébként 1814 óta Volkmann Gáspár óvári chirurgusnál volt borbélylegény [343]. Mivel azonban Rosier ezek után is gyógyított, sőt Schőnbauer pozsonyi orvos szerint nevezett gyógyítása több esetben szerencsétlenül végződött [344], a megye elrendelte a megyeházára való bekísérését [345]. Az Ausztriában levő prellenkircheni seborvos is panaszt emelt Mosón megye