Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

ugyan a megyét arra, hogy a bécsi egyetemen a chirurgia oktatójának, Rudtorfer Ferencnek „Instrumentarium Chyrurgicum" c. könyvét megvegye [328], azonban a megyei hatóság a könyv beszerzését minden indokolás mellőzésével - szükségtelennek tartotta és nem is szerezte be [329]. S különböző rendeletek ellenére mégis mindennapos volt az, hogy csak borbélyi vizsgával rendelkezők gyógyítottak. A kérdés körül bizonyos zavar keletkezhetett még a hatóságok között is, mert igaz, hogy szükségből, de egyik-másik helyen szemet is hunytak ilyen főiskolai végzettséggel nem rendelkező borbélyok seborvosi működése felett, illetve az ilyen borbélyok inas, illetve segédtartásával kapcsolatban. Végül ismét megjelent egy helytartótanácsi rendelet a kérdés rendezésére. Ezek szerint csak olyan borbélyok gyógyíthattak, kik az orvosi vagy seborvosi tudományból bizonyító írást tudtak felmutatni. A beretválástól azonban egy borbélyt sem lehetett eltiltani, és ha legényt és inast akartak tartani, illetve céhekbe kívánnak állani, úgy azt megakadályozni nem szabad [330]. A fejlődés törvénye folytán a seborvosokra is mind több kötelezettség hárul. Eddig csak néhány seborvos értett a bábasághoz, most már úgy akarják ezt általánossá tenni, hogy hivatalos fizetéssel csak olyan seborvos alkalmazását engedi meg a felsőbbség, ki a bábaságból külön vizsgát tesz [331]. Minden tiltó rendelkezés ellenére - mint az már mindenkor volt - itt a megyében is előfordult azért jogtalan orvoslás. Hogy csak néhány példát lássunk: A megyei törvényszék elé állították Saltzmann Eduárd nevű „borotváló legényt" azért, mert Miklósfaluban és Zurányban gyógyított, sőt orvosságokat is adott el, ezeket az orvosságokat egy Burián nevű pozsonyi fűszeresnél vásárolta. Igaz, hogy a betegei közül néhány - talán a természet segítségével - fel is gyógyult, mások pedig betegen maradtak, egyik-másik meg is halt. Azzal védekezett, hogy őt a miklósfalusi plébános biztatta a működésre azzal, hogy ahol nincsen vizsgázott chirurgus, ott vizsga nélküli is szabadon gyógyíthat. Végeredményben, mivel már jóideje a megye börtönében ült, ezt az elzárást a büntetésébe beszámították. Borotválásért még kintlevő követelésének behajtására kétheti időt kapott, mely után jelentkeznie kellett volna a megyén, hogy kitoloncolják [332]. Jelentkezni azonban nem jelentkezett, hanem inkább szökni