Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

volt a város bírája, a tanács pedig kimondottan csak e két céh tagjai közül került ki. Az ispotály alapítványi vagyonát, mint láttuk, a város kezelte, mégpedig úgy, hogy a tőkét kiadta a város polgárainak, de néha a rászoruló megyebeli nemeseknek, sőt főuraknak is kamatra, s a kamat jövedelmét fordította az ispotályok ellátására. Ez azonban némi kockázattal járt. Nem Magyaróváron, de a nezsideri ispotály ilyen alapítványi összegével történt, hogy 1775-ben egy Manninger János József nevű nezsideri polgárnak, aki egyébként a főhercegi uradalom számtartója volt, 300 forintot adtak kölcsön kamatra. Az adós azonban rossz gazdálkodás, illetve hivatali visszaélései folytán kellemetlen helyzetbe került. A kölcsönkapott pénz kamatait 1782-ig pontosan fizette, és bár a nezsideri tanács az összeget nevezett tehermentesnek vélt házára rátáblázta mégis, amikor 1782-ben számadási hiányai miatt a főhercegi szolgálatból elbocsátották az adóst, a vagyonát lefoglalták és elárverezték, kitűnt, hogy annyi volt az adóssága, hogy az ispotály követelésére már nem jutott pénz a korábban ráterhelt adósságok miatt, így el is veszett a kölcsönadott összeg [292]. A nezsideri ispotályról egyébként kevés adatunk van. Egy összeírás szerint 1786-ban összesen tíz személy volt az ispotályban. Ezek közül hét beteg és három pedig öregsége miatt lakott ott teljesen ingyen. Valamennyien, egy ausztriai származású kivételével, nezsideriek voltak. Az ispotályt az ottani tanács által megbízott gondnok vezette [293]. A megyében harmadik és kórház jellegű ispotály a miklósfalusi, melynek 1786-ban 15 lakója volt. Ezek valamennyien elöregedett egyének, de az összeírásban mindegyiknél valamilyen megjegyzés van, mely azt tanúsítja, hogy egyben ápolásra szoruló betegek is voltak, így volt köztük olyan, aki majdnem mindig beteg, epileptikus, hektikás, gyakran beteg, nem tud járni, különböző bajokban szenved, születése óta lábára gyenge, gyenge mellű stb. Közülük mindössze öt volt miklósfalusi, a többiek a környező falvakból kerültek oda, Magyaróvárról is volt kettő, de még külföldiek is, Ausztriából, Tirolból, sőt még egy svédországi is akadt köztük. Régi foglalkozásuk a kimutatás szerint hét földmíves, egy tanítómester, öt iparos és két szolgáló volt [294]. Természetes az, hogy az ilyen kórház jellegű szegényházban is