Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

voltak a gyógyítással kapcsolatos kiadások, az orvos díjazása, a patikaszerek ára, az ápoló fizetése, temetés stb. Khren György chirurgusnak és fürdősnek évente több esetben fizet ki a város pénztára gyógyítási díj fejében bizonyos összegeket [295]. Általában mindhárom megye ispotályában felhasznált gyógyszerek árát a megye pénztára fizette ki, míg az orvos, az ápolás és a temetés költségeit a város, illetve a község. Az óvári ispotály számadásában olvassuk pl. 1723. április i-én egy szegény asszonynak, aki „az öreg Cathcrina Ispitálbeli Asszony körül forgolódott betteg ágyában", egy napra öt pénzt, összesen három forint 15 dénárt fizettek ki. Ugyanezen Catherina asszony mikor meghalt, a virrasztóknak a bor árát ismét a város pénztára viselte. Ugyanitt olvassuk, hogy Szabó András halálakor a temetésre egy forint 30 dénár volt a költség stb. [296]. A seborvos költségeit illetőleg, azt mindig esetenként egyenlítették ki, attól függően, hogy mennyi ideig kezelte a beteget. A későbbi években azonban már évi átalányösszegben egyeztek meg a hatóságok a chirurgussal, ki ezért köteles volt mindenkor kezelni az ispotálybelieket. A miklósfalusi chirurgus évi 12 forintot kapott érvágásért és más gyógyításokért a feljegyzés szerint [297]. Hasonlóképpen volt ez Magyaróváron is. Míg régebben itt is csak esetenkénti díjazás volt, a század vége felé már áttértek az átalány fizetésére. 1795-ben Holler Mátyás, Plech Márton és Volkmann Gáspár óvári chirurgusok azzal a kéréssel fordulnak a városi tanácshoz, hogy Holcsek Mátyás chirurgus halálával megüresedett városi spitáli, illetve lazareti állását megkaphassák, melyért évi 500 köteg rőzse díjazást kérnek [298]. Ezen ajánlattal kapcsolatban a városi tanács kikérte Hönisch János megyei orvosdoktor véleményét is, és végül a szegénybetegek kezelésével a városi spitálban és lazaretben Holler Máyás chirurgust bízta meg a városi tanács. Munkájáért ezután évente 300 köteg rőzsét kapott illetményképpen [299]. Természetes az, hogy nemcsak az orvosok, a patikusok és a bábák megrendszabályozásával igyekezett a kormányzat és a megye az egészségügyet szolgálni és javítani, hanem más, de az ember egészségét közvetlenül vagy közvetve elősegítő intézkedésekkel is. Számtalan rendelkezést ismerünk, amelyet a sokszor előforduló járványokkal kapcsolatban hoztak. Az egész megye, vagy csak egyes községek vesztegzár alá helyezése igen gyakran megtörtént. Különböző ren9 Orvostörténeti közlemények I29