Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 28. (Budapest, 1963)

Kulcsár Imre: Adatok Moson megye feudális korának egészségügyi történetéhez

községekben is a már múlt században is meglevő, vagy újonnan alapított ispotályok, illetve lazaretek intézménye. Ezek még nem kórházak, mert elsősorban az elöregedettek és tehetetlenek menhelye, azonban már ekkor vesznek fel olyan szegényeket is, akik valamilyen betegségük folytán ápolásra szorulnak. Nagyobb számú megbetegedés, illetve járvány idején pedig külön helyiségeket, esetleg házakat bérelt ki a hatóság, ahol az orvoson kívül fogadott egyének végezték a beteggondozást. Egyes nagyobb községek tehát saját erejükből vagy esetleg jótevők által tett alapítványból hoztak létre ilyen szegényházakat. Halászi mezőváros pl. 1741-ben a város felső végén két szobából álló házat - ispotályt - építtet „a város szegény megnyomorodottjainak", ahol azok meghúzzák magukat és ott holtig lehetnek. A város látta el őket élelemmel is [265]. Ugyanis a legtöbb ilyen ispotályban az azt fenntartó közület elsősorban csak lakásról, esetleg fűtésről és világításról gondoskodott. Élelmezésüket maguknak kellett megszerezni az ottlevőknek, legtöbbször koldulás útján. Csak később, amikor arra alapítványok tevődtek, vagy a város, illetve a község anyagi helyzete megengedte, gondoskodtak a spitálbeliek élelmezéséről, ruházatáról. Még ekkor is gyakori azonban, hogy a gondozásra szoruló csak lakást kap, míg ellátásáról saját maga, rokonai, vagy más jótevők gondoskodnak. A már említett ispotályokon kívül ilyen szegényház-kórház jellegű intézménye Nezsidernek, valamint Miklósfalunak [266] is volt már ebben az időben. A háborús idők, de a kornak az a szokása is, hogy a katonaság békeidőben is a megye községeibe volt beszállásolva, természetessé tette, hogy a katonaság betegeiről is gondoskodni kellett. Ezeket általában egy elkülönített szálláson tartották, járvány esetén pedig külön helyet, vagy helyiséget jelöltek ki számukra. Wuschletich generális azt követelte egy ízben a megyétől, hogy az ide szállásolt katonái részére a magyaróvári kóroda épületét adja át a város. A megye úgy határozott, hogy a betegeket nem telepíti ki, azok maradjanak továbbra is a lazarétumban, majd a katonák részére más megoldást találnak [267]. Más alkalommal a visszatérő katonák behurcolták a pestist a megyébe. Mivel ez a járvány nem szűnt meg, az ilyen pestises betegek gyűjtő és gyógyító helyéül a megye hatósága Feketeerdő