Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Kába Melinda: Aquincum mint ókori gyógyhely

lezárású medence, melybe fokozott meleget biztosító lángcsatornát is építettek. Vizuálisan megnyugtatóan hatott a medence belső dekorációja: világoskék színű, festett falmezők növényi és figurális képekkel, sötétkék mozaik ülőpadka és vörös színű terrazzó padló. A fürdőnegyed legimpozánsabb helyisége az a társalgó szoba lehetett, melynek közepén elhelyezett vízszűrő kővirágot tengeri jelentet megörökítő mozaikkép ölelt körül [6]. A vízszűrő alatt húzódó csatorna feltárásakor a közel két évezredes iszaplerakódásokból azok a tárgyak kerültek felszínre, melyeket a fürdőzök belehullattak. A színes ablaküveg és edénytöredékek mellett ez alkalommal orvosi vonatkozása miatt figyelemre méltó az apotropaikus (bajelhárító) csésze töredéke, mely az edény oldalára applikált emberi szemet ábrázol. Közismert, hogy az ókorban nagy jelentőséget tulajdonítottak a szemmelverés veszedelmének, ez ellen ilyen — különböző anyagokból készült: borostyán, bronz, üveg, kerámia — tárgyakkal igyekeztek védekezni. A szépségápolás már az ókorban is a közvetett egészségvédelem eszköze volt. A már talált kenőcsös tégelyek és eszközök sorát gazdagította a csatornában lelt kis pipereüveg, melyben csontból faragott nyelű pipereeszköz van. Az Aquincumban állomásozó légió II. adiutrix tábori nagy fürdőjének két termét Schoenwisner István tárta fel 1778-ban a jelenlegi III. Flórián téren. A meszesgödör ásásából kiinduló leletmentésének eredményeit latin nyelvű munkájában publikálta: De ruderibus Laconici Caldariique Romani . . . címmel. Ez a feltárás nemcsak mint jelentős régészeti emlék gazdagította fővárosunkat, hanem a közel 200 évvel ezelőtti ásatás a magyar régészeti kutatásnak nemzetközi viszonylatban is fontos állomása. 1849-ben a fürdőre vonatkozó értékes adatokat tartalmazó feliratos követ találtak. A szöveg thermae maioresnek (nagyobbik fürdőnek) nevezi a légió II. adiutrix számára készült fürdőt, melyet II. Claudius császár idejében, 268-ban Paternus