Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Tóth Tibor: Az embertani szisztematika alapvető kérdései

emberiség kialakulása óta meglevő objektív tények, azok kauzalitásának felismerésére vonatkoznak, s amelyek szerint: ti) Az emberiség faji egységének elemzésénél nem egyes másodlagos morfológiai és pigmentációs jellegek vagy jellegkomplexumok veendők figyelembe (amelyek embertani-szisztematikai jelentősége egyébként kétségtelen), hanem az evolúció folyamán kialakult azon általános biológiai, anatómiai sajátosságok, amelyek az egész mai emberiségre egységesen jellemzőek (Nveszturh, 1958b, 1960a; Roginszkij-Levin, 1955). b) Az agykéreg strukturális variabilitásának elemzése folyamán nemcsak a suleafio-gyrificafio kölcsönviszonyával kapcsolatban, hanem az agy különböző formációinak, főleg pedig a homloki, halántéki és fali karélyok nagyságának, struktúrájának és kiterjedtségének tekintetében sem konstatálható semmilyen, az emberiség fajtacsoportjai közötti lényeges eltérés (Szárkiszov, 1957; Sevcsenko, 1956, 1959). c) A mimikai musculafura vizsgálata az emberiség fajtacsoportjai közötti lényeges eltérésekre nem szolgáltatott semmilyen aelatot. így pl. az europoidok, a négerekhez és hottentottákhoz viszonyítva a musculus triangularis oris önálló részét képező musculus mentalis transversus előfordulási arányát tekintve közbülső helyezetet foglalnak el. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a m. mentali transversus a négereknél (76%), európaiaknál ' (78%), hottentottáknál (82%) lényegében egyenlő arányban fordul elő. Ezenkívül a m. risorius Santorini fejlettsége tekintetében az európaiak egyrészt a herrerók és négerek, másrészt a kínaiak és japánok közt foglalnak helyet, s ugyanakkor ezek együttvéve (tehát az európaiak is) jelentősen elmaradnak a malájok, lűzföldiek és újkaledóniaiak mögött. A m. caninus az óceániai fajiaknál és a négereknél jobban fejlett, mint az európaiaknál. A m. orbicularis oculi és a m. nasalis a mongoloidoknál és negroidoknál szintén jobban fejlett, mint az európaiaknál. Ugyanez vonatkozik a m. zygomaticus és a m. quaelralus labii superioris fejlettségi fokában mutatkozó fajtaközi eltérésekre (Gremjackij, 1938; Roginszkij - Levin, 1955). Vagyis általában a mimikai izmok többségénél megfigyelhető differenciáltság szempontjából progresszíve, lényegesen, egyáltalában nem különböznek az emberiség fajtacsoportjainak képviselői. d) Az egyéb összehasonlító anatómiai, morfológiai megfigyelések alapján az emberiség fajtacsoportjai között teljes egyezés mutatkozik a gerincoszlop-görbület alakjában, a nagyujjnak a többivel való opponálhatósága, valamint a kéz- és lábfej struktúrája tekintetében; a kéz- (3>4>2>5>1 vagy 3>2>4>5>1) és a lábujjak (1>2>3>4>5 vagy 2>1>3>4>5) viszonylagos nagyságrendje, az intermembrális jelzők (kínaiak- 71,1; négerek-