Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Tóth Tibor: Az embertani szisztematika alapvető kérdései

csak két subgenus megjelölés található, mivel csupán a Homo sapiens képez külön alnémet az archanthropus és paleoanthropus stádiumok összevont, hasonló szisztematikai egységévei (subgenus) szemben. Mivel számos objektív nehézség merül fel (Megant.hropus, Pithecanthropus IV, Kedung —Brubusi leletek töredékessége, valamint a Paleoanthropus csoporton belüli jelentős lokális különbségek), ez is egyik oka az archanthropusok és paleoanthropusok szisztematikai elhatárolásában mutatkozó fentebbi véleménykülönbségeknek. Emellett, de ezen objektív okoktól függetlenül a véleménykülönbségek módszertani-szemléleti különbségeket is tükröznek. Nevezetesen pl. Debec az osztályozásban nemcsak a leletek territoriális közösségét, morphometrikus sajátosságait veszi figyelembe (1948b, 1951, 1956, 1958), hanem a genealógiai elvnek megfelelően a jelleg-együttesek lehetséges kialakulási idejét, vagyis az archeológiai adatokat szintén bevonja az általános elemzésbe. Ugyanez vonatkozik pl. Levin (1958), Osanyin (1937, 1957-1959a, b, c, Boginszkij (1937), Trofimova (1959), továbbá Trofimova és Ginzburg együttes (1961) munkájára is. 3. Annak ellenére, hogy az antropogenezis-szakasz leleteinek rendszerezésében észrevehető különbségek mutatkoznak, amelyek egyébként a másodlagos taxonómiai szintű típuselhatárolásokban is kifejeződnek, az antropológusok, zoológusok, genetikusok túlnyomó többsége ma már elismeri az emberiség (Homo sapiens) faji egységét és az emberfajták egyenértékűségét. Az e vonatkozásban megnyilvánuló egyöntetűség bizonyítékát kell látnunk az UNESCO szakbizottságai által kiadott Deklarációkban és számos kiváló kutató tanulmánykötetében (Montagu, 1951; Le Racisme devant la Science, 1960). Véleményünk szerint ezek az okmányok és tanulmányok szakirodalom-történetünk olyan értékes összetevői, melyek nemzetközi méretekben segítik elő a helyes közvélemény kiformálását. 4. Annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedekben kialakult az előbb említett széles körűen egységes tudományos álláspont, egyes (kétségtelen jelentős szakmai múlttal rendelkező) német antropológusok, vagy más, az emberiség egyenértékűségét elemző határos tudományok (pl. pszichológia) képviselői rosszallóan fogadták az UNESCO szakbizottságainak és más kiváló kutatóknak határozott, tudományos állásfoglalását (Comas, 1961; Pliszeckij, 1957). Ügy látszik, hogy sem E. Fischer, W. Scheidt, H. Weinert, sem H. E. Garrett (1961) nem hajlandók figyelembe venni az általunk választott téma vizsgálatában érdekelt humán tudományágak (néprajz, nyelvészet, régészet, történelem) bizonyító erejű eredményeit, amelyek lényegében tőlünk függetlenül, az