Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)
Dr. Tóth Tibor: Az embertani szisztematika alapvető kérdései
azonban lehet elsődleges), hanem a típusokat magukban foglaló, magasabb rendszertani kategóriát képviselő nagyrasszok (vagy ezzel szinonim fajtacsoportok), illetve azok részarányának approximációs meghatározása. Debec, 1961; Töth, 1958,1961 a, b). Kétségtelen, hogy amennyiben a paleoantropológiai leletanyag történeti forrásértékkel bír, másrészt a fajtacsoportok arealja a nagyobb történeti (evolúciós) múlt által stabilabb, jobban körvonalazott, az etnogenetikai problémákban való relatíve helyes eligazodás nem az igen szűk körű (individuumokon is ad abszurdum részletezett) típusanalízissel, hanem a szélesebb szemléleti horizontot biztosító fajtaelhatárolás, illetve a fajtaelemek részarányának elemzése által érhető el. A magyarországi népvándorlás kori leletek vonatkozásában ez azt jelenti, hogy pl. az avar khaganatus népességének embertani értékelésében nem az europoid vagy mongoloid fajtacsoportba tartozó különböző típuselemek elhatárolása a fő feladat, hanem maguknak az europoid és mongoloid fajtacsoportoknak az elhatárolása, illetve részarányuknak megközelítőleg helyes körvonalazása. Bár a fajta kategóriája az embertani szisztematikában igen fontosnak tekinthető, annak csupán egyik részét képezi. Ugyanis ha az osztályozásban nemcsak a morfológiai hasonlóságot veszszük figyelembe, hanem vizsgáljuk a jellegegyüttesek kialakulási idejét, akkor a fajta (rassz) kategóriája az emberi evolúciónak csakis a rasszgenezis-szakaszához kapcsolódik. Természetesen az embertani szisztematika nem kevésbé lényeges epochális része az antropogenezis-szakasz. 2. A fosszilis hominidák rendszerezésében megnyilvánuló nézetek különböző mértékben eltérőek. E vonatkozásban nemcsak Weidenreich és Bonarelli, hanem Gremjackij, Nyeszturh és Debec sémái említhetők. Weidenreich szerint az összes fosszilis emberleletek (a Pithecanthropust, Sinanthropust és neandcr-völgyit is beleértve) egy speciesbe vonhatók össze a Homo sapienssel. Bonarelli viszont lehetségesnek tartja a Pithecanthropus, Sinanthropus, Africanthropus, Paleanthropus (Mauer, Gibraltár, Sacco Pastore), Siphanthropus (Rhodesia, Galilea) és Prothanthropus (neander-völgyiek) genusok egy famíliába való összevonását. Megjegyzendő, hogy egyrészt a Homo sapiens Bonarelli sémájában külön subfamíliát képez, másrészt a Hominidákhoz sorolja az Australopithecusokat (Roginszkij —Levin, 1955). Gremjackij (1950) sémájában a neandertaloid formák külön speciest képeznek, Nyeszturh rendszerezésében a Pithecanthropusok, Paleoanthropusok és Neoanthropusok közötti különbségek a subgenus szinten egyenlítődnek ki (Nyeszturh, 1941, 1960b; Roginszkij — Levin, 1955), viszont Debecnél (1948b)
