Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)
Dr. Spielmann József: Adatok a nervista eszmék történetéhez Romániában
munka eredményeivel növelve, illetve apasztva azok eredményét." (I. m. 67. old.) A szó segítségével tehát reflexfolyamatokat építhetünk ki. Ezek serkentő vagy gátló irányban befolyásolhatják az alapvető reflexfolyamatokat. Igen nagy horderejű tételek ezek, amelyeknek kísérletes igazolása éppen a Pavlov—Bikov-féle élettan érdeme. Igen figyelemreméltó Lechner Károly azon törekvése, hogy a szó és gondolkodás közötti kapcsolatot objektív módszer segítségével bizonyítsa. Tisztában van azzal, hogy a mozgás analizátorának működése minden más analizátoréval társulhat. „Mozgást — állapítja meg — még csak gondolni sem vagyunk képesek anélkül, hogy a megfelelő izomérzéseket magunkban fel ne keltsük." (Az izommunka szerepköre, 22. old.) Ezért a kézben tartott zsineg végére függesztett tárgy mozgásba lendül, ha a mozgás képzetét magunkban felidézzük. A mozgásképzetek felidézése mindig izomfeszülést eredményez a megfelelő izomcsoportban. Izomfeszülés jön létre a beszéd szerveiben is, éspedig nemcsak akkor, amikor kimondjuk a szavakat, hanem akkor is, amikor rájuk gondolunk. E tétel igazát Lechner Károly maga készítette készülékkel bizonyította be. A vizsgálati egyént ellátta ajak- és gégekulcsokkal, majd a kulcsokat kimográfszerű szerkezettel hozta kapcsolatba. Felszólításra egy adott beszédhangra kellett gondolni. Lechner kimutatta, hogy ilyenkor ugyanazok az izomfeszülések jönnek létre a nyelv és gége izmaiban, mint a megfelelő hangok kimondásakor. Az általa szerkesztett készülék az izomfeszülés görbéjét jellegzetesen ki is rajzolta. A korszerű élettan bizonyította, hogy a hasonló ideomotoros cselekedetek élettani alapja: időleges kapcsolat kialakulása egyrészt a motoros analizátor és a többi analizátor, másrészt a motoros analizátor és a mozgató idegpályák kérgi képviselete között. Ezért jön létre a mozgás képzetének felidézésekor izomfeszülés, mozgás. A reflexműködés objektív módszerrel való kutatása állandóan foglalkoztatja. A reflex befejező szakaszának, a mozgásnak, izomfeszülésnek mérését igyekszik erre felhasználni.
