Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Miskolczy Dezső: Juhász Gyula betegsége és halála

Sokszor órák hosszat elüldögélt egy helyben, a házbeliekkel szóba sem állott; a köszönésüket nem fogadta, ha a szobájába mentek. Olykor görcsös fájdalomról, főleg görcsös fejfájásról panaszkodott, hypochondrias panaszait hangoztatta. Odahaza semmit sem dolgozott. Ma reggel otthon jelenetet rendezett, kiabált, csapkodott, hangoztatta, hogy ő paralitikus és „ordítva" követelte, hogy szállítsák az Angyalföldre, ne az idegklinikára. Az eddigi csendes depresszióhoz új vonás, az ingerültség, mogorvaság csatlakozott, amely főleg akkor nyilvánult meg, ha a beteget zárkózottságából kiragadni igyekeztek (dysphoria). Végül is egy heves indulatkitörés (raptus melancholicus) tette szükségessé a visszatérést hozzánk. A klinika megszokott, jótékonyan közömbös légkörében eltart néhány hétig, amíg a zárkózottság, gátoltság eloszlik, de máijúlius 20-án a kertbe lejár sétálni, beszélget. Nem kezdünk semmi erélyesebb gyógymódot, egyszerű brómos nyugtatót írunk elő, és álmatlansága, székrekedése ellen küzdünk. Kis adag insulinnal iparkodunk emelni az étvágyát, mert megint 47,50 kg-ra soványodott. Augusztus 10-én azt olvassuk a kortörténetében, hogy hangulata javult, kellemesen elbeszélget. Augusztus 17-én hidegrázással kezdődő lázas, hurutos megbetegedés lép fel, de harmadnapra már az is elmúlik. Testsúlya gyarapodik: 49,60 kg. A fejfájás ellen reggelenként mindössze 0.20 gr. coffeint adunk, egy új görcsoldó készítmény kitalált neve alatt. A beteg elismeri, hogy az ,.új" orvosság fejfájását csökkenti, és gátoltságát szintén csökkenti. A sikeren felbátorodva az esti altatóját tudtán kívül közömbös tablettával cseréljük ki (az idegklinikán mindig vannak készenlétben ilyen ún. placebo-tabletták). és ezzel is éppen olyan jól alszik, mint a Medinállal. Ezután látva azt, hogy szuggesztív eljárások is eredménnyel járnak a betegnél, D. Arsonval-árammal villamos kezelésben részesítjük hetenként kétszer, és ennek is jó hatását érzi (1933. augusztus 31.). Azt, hogy a beteg fogékony a szuggesztióra, a javulás jelének tekintjük. Mélyebb depresszióban minden szuggesztiós kezelés hiábavaló lett volna.