Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Miskolczy Dezső: Juhász Gyula betegsége és halála

Szeptember 6-án már élénkebb, élcelődik, verset is írt. 1933. szeptember 2-án kelt a „dísztelen ének", melynek ..Panasz" a címe. A költő mondja a dísztelen éneket — Beteg madár, ki álmában felzokog. így adta tudtunkra, hogy mi van a bágyadt mosoly mögött. Reggelenként jelentkező fejfájását a fejre helyezett Leiter-íéle hűtőkosárral iparkodunk enyhíteni. Ez is eléggé csillapítja fejfájását. Szeptember 18. Most már olvasgat is, de hamar kifárad, és a feje fájni kezd. A külvilág iránt is érdeklődik. Étvágya javul, testsúlya is gyarapodik. Telnek megint a hetek és a hónapok. Néha hetekre megint zárkózottabb lesz, ilyenkor reménytelennek látja egészségi állapotát (1933. október 12.). Az életet is céltalannak tartja, mert munkaképtelen. Nehezen vihető bele ilyen hangulatban más irányú beszélgetésbe. Közben váltogatjuk a kezelési eljárásokat is, vibrációs masszázst iktatunk be. Lassanként mégis enyhül a hangulat nyomoltsága. Tréfás biztatásainkat mosolyogva fogadja. Október 23-án már rendszeresen olvasgat. Az egyik folyóiratban kedvező kritikát olvasott magáról, s ez, állítása szerint, kellemetlenül érintette, mert nem érdemli meg. Szívesen beszélget irodalomról, politikáról, de azért többször szóbahozza, hogy ő paralitikus, demenciája van és ezért nem tud dolgozni. Október 27. Sokat sétál, rendszeresen olvas. Olvasmányairól — kérdésünkre — be is számol, és megjegyzéseket is fűz hozzá. Életéből apró, derűs élményeket mond el, megfelelő hangulattal kísérve. Az egyik folyóirat kritikusa halott költőnagyságokhoz méri. Ez átmenetileg lehangolja, mert azt veszi ki belőle, hogy költői munkásságát tekintve, maga is már meghalt. íráshoz még nem fogott hozzá.