Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Miskolczy Dezső: Juhász Gyula betegsége és halála

Néhány nap múlva, 1933. március 23-án már el is tűnt a ,,

dysarthria", minden tekintetben jobban van, élénk, sokat sétál, beszélget és visszatér munkakedve. Dolgozni szeretne, s ezért különszobát ajánlunk fel neki, ha egyedül óhajt maradni. Március 29-én jól érzi magát, bár olykor még pesszimisztikus nézeteinek kifejezést ad. Elég kevés altató szükséges az éjszakára. A megszokás megelőzésére felváltva 20 csepp Somnifent vagy fél gramm Medináit kap. Ezen a napon érdekes jelenet játszódik le. Két, kissé szellemileg fogyatékos betegtársa beszélgetését hallgatja a betegszobában, háborús dolgokról, élményeikről beszélnek. Juhász Gyula egyszerre hirtelen felugrik, s elkiáltja magát: „Austerlitz napja süt rátok katonák", majd tovább szaval, mire a két beteg hanyatthomlok kirohan a szobából. Később bocsánatot kér tőlük; kezelőorvosának pedig bevallja, hogy bátorságukat akarta próbára tenni, mivel mindig katonai dolgokról, háborús élményeikről beszélgetnek. íme, Juhász Gyula humora is megjelenik. Kritika is van benne. De ez a nap azért is nevezetes, mert megírja a verset a kedves vigasztalónak, Szilágyi Ilonka akkori főnővérünknek. Ebben a költeményben így felel a költő a bíztatásra: Szépen süt a nap. Ó igen A. sírokra is szépen süt a nap, Apám sírjára is, ki itthagyott Fiatalon, egy nagy szomorúsággal, Amely egyetlen örökségem. (1933) Tehát innen ered a bánatos kedély. Régi sejtelmek újulnak fel. Még amikor atyjával együtt ülhetett a padon, szemébe nézve delejes igézet fogta el, könnybe vesztek szemei és: Ereztem, bennem mint támadoznak Az örökölt, a szunnyadt bánatok. Éreztem, láttam, hogy nem is sokára Alagamban ülök már a zöld padon, És itt kísért majd az a régi bánat, Az én új fátumom! , _

yj ' ' (Fátum, 1907)