Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Miskolczy Dezső: Juhász Gyula betegsége és halála

való hivatkozással, hogy csak szabadságról volt szó, nagyobb izgalom nélkül hozható vissza a klinikára. Miután az édesanyja kedvező hírt hozott fia otthoni magatartásáról, egyelőre nem is tért vissza Juhász Gyula hozzánk. A „szabadságnak" 1933. február 5-én a negyedízben történő klinikai felvétel vetett véget, mivel a felvétel előtt két nappal otthon Juhász Gyula fel akarta akasztani magát, de idejében megakadályozták. Hozzátartozói előadják, hogy a klinikáról való távozása után otthon egy ideig elég rendezetten viselkedett, keveset dolgozott, olvasott is, de zárkózottsága alapjában mit sem változott. Körülbelül egy hónapja állapota rosszabbodott, álmatlan, s csak 1 gr Medinállal tud 2—3 órát aludni. Azt állítja, hogy „erős, spastikus, szűnni nem akaró fejfájása" van. Nem beszél, enni nem akar, gyógyíthatatlan elmebetegnek tartja magát, minden ami vele és körülötte történik, a világi események is stb. fájdalmasan hatnak rá. „Minden mozgás fájdalmas" — mondja. Ezért tétlenül, búskomor arckifejezéssel ül, öngyilkosságot hangoztat. Végül meg is kísérelte. A depressziós beteg öngyilkossági szándékának a végrehajtása legtöbbször a melancholia kezdetén vagy végén sikerül, amikor a depresszió már beköszöntött, vagy még megvan, de a betegség egyik fő szüneteként, jelentkező mozgásbeli gátoltság még enyhe fokú. A betegség tetőfokán, amint Juhász Gyula betegsége során eddig is láttuk, minden mozgásbeli késztetés kivitele gátolt, a beteg mozdulatlanul fekszik ágyában, felkelni nem akar, táplálkozásnál ellenkezik, gondolkozása is meglassúbbodik, gátolt lesz. Ilyenkor valamivel kisebb az öngyilkosság veszélye, bár a kínzó szorongások hatása alatt fellépő heves indulatkitörések (raptus melancholieus ennek a neve) néha ilyen állapot közepette is járhatnak önveszélyes cselekedetekkel. A testi vizsgálat eredménye megint nem utal semmi szervi idegrendszeri eltérésre. Talán említést érdemel, hogy vérnyomása alacsony, 105/65 Hgmm, azonban érrendszeri betegségnek semmi nyoma. A költő ekkor 49 éves volt. Klinikai tartózkodása alatt kezdetben egész nap földreszegzett tekintettel ül vagy áll, sétálni nem akar. Alig eszik hosszas biztatásra valamit. Ha szólnak hozzá, röviden, halkan válaszol. Minden tekintetben tájékozott. „Minden mozgás fájdalmas"