Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Miskolczy Dezső: Juhász Gyula betegsége és halála

ság többszöri fokozódása majd enyhülése a lefolyt esztendőn belül, ennek a képnek felelt meg. De az előzményekből is tudtuk már, hogy a költő kedélyének nyomottsága időről időre viszszatér, s a testi és szellemi gátoltság — e betegségnek egyik fő tünete — oly fokot ér el. hogy a beteg, akinek ismeretkincse, ítéletalkotása teljesen érintetlen, képtelen bármilyen elhatározásra, cselekvésre, szellemi tevékenységre. De hogy Juhász Gyula a világtól ennek ellenére sem szakadt el, bizonyítja az, hogy az újságot mindig szorgosan átböngészte. Mire a nyomottsága valamennyire enyhült, kiderült, hogy tudott mindenről, ami időközben történt, ítéletei határozottak, találóak voltak. A melancholias betegség csupán a beteg kedélyét, érzelmi életét támadja meg. értelmi képességei épek maradnak. Nem volt kétség tehát a kórisme helyessége iránt. 1932 augusztus elsején harmadszor tér hozzánk vissza Juhász Gyula. Édesanyja kíséri be és elmondja, hogy a klinikáról a múlt év júliusában történt távozása után a betegotthon is zárkózottan viselkedett, nem szerette a látogatókat, elvonult előlük. Gyógyíthatatlan betegnek tartotta magát, bántotta a mások egészsége. Ritkán ment ki az utcára, mindig a szobában tartózkodott otthon is. Nem volt kedve semmihez, ha keveset dolgozott vagy olvasott, utána gyengeséget, fejfájást érzett, ,,olyan fejfájást, amelyen nem lehet orvossággal segíteni", mondja. Öngyilkossági gondolatokkal foglalkozott, de öngyilkosságot nem kísérelt meg. Egy pár hónapja türelmetlen, ingerlékeny, minden csekélység bántja. Ellenkezett, keveset evett, este semmit sem. Szorulása van, csak hashajtóra van széke. Bár a beteg azt állítja, hogy szellemi frissessége tompult és feledékeny, hozzátartozói az ellenkezőjét tapasztalták, a régebbi múltra, a közelmúlt dolgokra jól emlékszik, ha kérdezik. Jelen állapotáért önmagát vádolja, szerinte a múltja, a könyinyelmű élete az oka mindennek. Szorongó érzésekről, félelemről panaszkodik. A klinikai testi vizsgálat a korábbi észlelésekhez képest semmi újabb tünetet nem derít fel ezúttal sem. A testi állapot leírásánál a kórtörténetben fel van jegyezve, hogy rövidlátó, hallása