Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Miskolczy Dezső: Juhász Gyula betegsége és halála

majd külső és belső életének folyását egyszer összefoglalja. Bizonyos vagyok, hogy megörökíti majd a fájdalmak mellett, a költő örömeit is, a tépelődő arcon észreveszi majd a szomorú költő bágyadt mosolyát is. Az én emlékeimben így néz reám, éber, csillogó szemeivel. Juhász Gyula 1929. november 22-től kezdve kilencszer volt a Szegedi Ideg- és Elmegyógyászati klinika ápolásában. A klinika Kálvária téri idegosztályának első emeletén levő kis különszobájában találkoztam vele először, amikor a klinika vezetését 1930 augusztusában átvettem. Nálunk is halt meg 1937. április 6-án 18,45 órakor, amint ezt a kórtörténetében feljegyezték. ,,Az élő halottak házába" [2] először 1917 tavaszán, Budapestenkerült Juhász Gyula a Balassa u. 6. sz. alá, a Moravcsik Ernő vezette idegklinikára. Nyirő Gyula professzor, a klinika jelenlegi vezetője majd bizonyára elmondja, milyen adatokat tartalmaznak az akkori feljegyzések. Nyirő professzor a költő betegségét jól ismerte, gyógykezelte is őt. A budapesti klinikán megértő orvosok viselték gondját. Maga Moraucsik professzor kedvelője volt a művészeteknek is. Béri álnéven zenét is írt. A szomorú véget ért Csáth Géza ott volt tanársegéd. A többi orvosok közül nagyon sokan, köztük Reuter Kamilla, Balassa László, Hajdú Lili nincsenek már az élők sorában. Schuszter Gyula, aki Ady Endrét is vizsgálta, talán Juhász Gyulát is kezelte A klinikán találkozott Juhász Gyula Gulácsy Lajossal, aki Váradon tavasszal a kis csapszékben megrajzolta őt, mint „vén márkit kalappal". A nefelejcsek költője, Juhász, 1922-ben majd megírja egyszer ezt a szomorú találkozást is [3]. Bizonyságául annak, hogy a hallgatag költő mindent látott, mindenre figyelt, még akkor is, amikor látszólag elkülönült a világtól. 1929 márciusától novemberig megint budapesti idegszanatóriumok lakója volt a költő, de nem gyógyult meg, sőt — amint Kilényi Irma írja 1929. november 17-én Babits Mihálynak — hazahozatala után négy nappal „csonttá soványodva, állandó remegő szorongásban, gyötrő agynyomással ágyban fekszik, nem tud aludni és nem tud enni."