Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)
Dr. Miskolczy Dezső: Juhász Gyula betegsége és halála
„Szegény öreg édesanyja éjjel-nappal ápolja, mellette van, mert öngyilkos akar lenni, ezt véli egyedüli megoldásnak irtózatos helyzetében." (Babits—Juhász—Kosztolányi levelezése — 1959. 326. 1.) 1929. november 22-én tehát a szegedi idegklinika veszi gondjaiba Juhász Gyulát. Lechner Károk] kitűnő tanítványa, Stief Sándor dr. magántanár, a Budapesti Országos Ideg- és Elmegyógyintézet későbbi igazgatója vezeti akkor a klinikát, amely a volt kolozsvári egyetem Szegedre költözése alkalmával a vízözön előtti városi közkórház egyik osztályán nyert ideiglenes elhelyezést [4]. Nagy kényelmet nem igen nyújthatott az ósdi épület, amely egyébként még ma is az elmeklinika céljait szolgálja, noha a II. világháború előtt már készültek a tervek korszerű idegklinika megfelelő elhelyezésére. Amikor 1930 augusztusában Budapestről Szegedre kerültem, az előző év nyarán hirtelen elhalt Szabó József professzor utódaként, a klinika idegosztálya már a Kálvária úti régi katonakórház épületébe került át; ez az épület is ósdi volt ugyan, de tágas helyiségei voltak, és nagy árnyas kert közepén állott. Az út a városból kifelé a temető mellett visz a szegedi tanyavilág felé. Az árnyas kertben sokat üldögélt magában a költő, el-el sétált a kitárt kapuig, de az útra ki nem lépett. Ezt a kertet is megírta utolsó versei egyikében. A kertből bámulta — „egy gyerek és egy költő, két gyerek" — a temető felé aranyosan és feketén szinte naponta döcögő szekeret (Temetés, 1934). Sajnos, nem valami szerencsésen megválasztott környezet egy búskomor költő számára. Tanka Dezső dr. tanársegéd és Stern Eleonóra frissen doktorált orvosgyakornok fogadja Juhász Gyulát a szegedi klinikán 1929. november 22-én. A kerületi tisztiorvos utalta be, mert otthon ön- és közveszélyesen viselkedett: öngyilkossági gondolatokat hangoztatott. Minden zárt intézetbe beszállított betegnek sajnos át kell esnie ezen a törvényben előírt, kínos hivatalos eljáráson, amelyet a törvényalkotó azért szabott meg pontról pontra, hogy szabad akarata ellenére, ép elmével senkit se lehessen elmeintézetbe dugni. Ez az intézkedés védi ugyan az egészségest, de
