Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 27. (Budapest, 1963)

Dr. Réti Endre: Darwinista humanizmus Apáthy és Lenhossék szemléletében

1912-ben erről: „Nagy hiba az emberi társadalomnak egyedüli természetes vezetője, sőt műveltségünk egyedüli létrehozója gyanánt hirdetni az önösséget és a társadalmi, a szociális szeretetnek, az erkölcsi érzületnek minden hatalmát, tehát hasznát is, tagadni! Sem Darwin, sem annak megértő követői nem tették ezt soha. A gyilkolásnak a fejlődés rugójául föltüntetése nem darwinizmus. Badarság tehát társadalmi darwinizmusnak nevezni ezt a tant, mely szerint az együttes emberölés, a háború, az emberi fejlődés szülőanyja." Ezt a háború előtt írta. Amikor pedig már 3-—4 háborús év rettenetes tapasztalatai állottak mögötte, 1918-ban így ír: „A háború nem egy hazugságról lerántotta a leplet, s nem egy várakozást csúfolt meg, melyet hozzá fűztek. A háború nagy általánosságban sokkal rosszabbá, léhábbá, önzőbbé, anyagiasabb gondolkodásúvá tette az embereket, mint aminők voltak a háború előtt, az úgynevezett rothadt békében." Majd megmutatja, hogy a Méhely-îé\e tan a fejetetejére állítja a darwinizmust, és rávilágít: miért helytelen és káros a természetes kiválasztódás tanának az emberi társadalomra, a háborúra való alkalmazása: „Mert a háború... minden tekintetben visszája annak, amit természetes kiválogatásnak nevezünk . . . A természetes kiválogatódás kiválogatja a legkülönbeket, megtartja őket az életnek, és őket teszi a következő nemzedék létrehozóivá. A háború is kiválogatja a legkülönbeket, de a halálnak dobja oda őket." Ha most azt vizsgáljuk meg, hogyan látta ezt a területet Lenhossék Mihály ugyancsak 1918-ban, azt találjuk, hogy Apáthyvai ellentétben ő biológiai-genetikai indokolással magyarázza a háborút, a fajisággal és a fajták lelki különbözésével. „Igaz — mondja —/hogy a szoros értelemben vett faji eltérés ma már nem a legfontosabb tényezője a háborúskodásnak, fontosabb ennél a nyelvek eltérése. De — teszi hozzá — el kell ismernünk a szoros értelemben vett faji lelki közösség nagy szerepét az embercsoportok közötti feszültségekben, s e feszültségek véres kiegyenlítődésében." íme egy kiváló szakemberünk, aki nem ismeri fel: ha egyáltalán tényleg feltehető lenne ilyenféle lelki feszültségek külső ok nélküli kialakulása, 8 Orvostörténeti közlemények 113