Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Raffy Ádám: Blandrata György olasz orvos és a XVI. századbeli Erdély közegészségügye

ténész és orvostörténész előtt ismert, s mindeddig minden kritika nélkül általában elfogadott volt. Vessük hát elsősorban Malacarne adatait objektív bírálat alá. Malacarne azt írja, hogy Blandrata számos, igen jelentős orvosi könyvnek a szerzője. Ezek között a legjelentősebb lett volna a „Gynaeceorum ...", amely művet Malacarne szerint Blandrata 1539-ben jelentette meg Strassburgban és Izabella magyar királynőnek ajánlotta. Ebből következik, hogy Blandratának már 1539-ben Izabella szolgálatában kellett állnia. Ez az adat azonban a következő történelmi tények fényében minden kétséget kizáróan hamis: 1. Szapolyai János magyar király és erdélyi fejedelem csak 1539. január 31-én jegyezte el megbízottak útján Izabellát Varsóban. A menyasszony húsz éves volt; Zsigmond lengyel királynak és Bona Sforzának leánya. Azeljegyzett Izabella 1539. március 2-án érkezett Székesfehérvárra, ahol a hivatalos esküvő, majd a koronázás megtörtént. Székesfehérvárról az új pár Budára ment, ahol a lakodalmat megülték. A királynak azonban rövid idő múlva vissza kellett sietnie Erdélybe, ahol egy Majláth nevű főúr vezetésével lázadás tört ki. A terhes Izabella Budán maradt. Gyermeke, János Zsigmond, 1540. július 7-én született Budán. A szülésről Szapolyai az erdélyi harctéren értesült, sietve készült rá, hogy fiát meglátogassa, de erre már nem kerülhetett sor, mert 1540. július 21-én meghalt. A király holttestét Székesfehérvárra vitték, hogy koronázása színhelyén temessék el. A temetés után Izabella csecsemőgyermekével együtt továbbra is Budán maradt, s itt tartózkodott még 1541. augusztus 26-án is, amikor Szolimán Budára érkezett, magához kérette a csecsemőt, s amíg a kísérő főurak nála tartózkodtak, csellel elfoglalta Budavárát. Ez a körülmény kényszerítette Izabellát arra, hogy Budát 1541. szeptember 5-én elhagyja. Martinuzzi egy határszéli erdélyi városba, Lippára vezeti, s itt várja meg Izabella az erdélyi országgyűlés fényes küldöttségét 1542. március 29-én, amely küldöttség meghívja, hogy foglalja el Erdély trónját Gyulafehérvárott. Izabella tehát csak 1542-ben lett Erdély királynője, s csak ekkor került Erdélybe. Lehetetlen tehát, hogy Blandrata már