Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Raffy Ádám: Blandrata György olasz orvos és a XVI. századbeli Erdély közegészségügye

BLAND RATA GYÖRGY OLASZ ORVOS ÉS A XVI. SZÁZADBELI ERDÉLY KÖZEGÉSZSÉG ÜGYE Irta: Dr. RAFF Y ÁDÁM (Budapest) A történelmírás kapcsán sok tudományág szakosodott: megszületett a politikai, hadászati, gazdasági, archeológiai, vallási, irodalmi, zenei, nyelvészeti, művészeti, közlekedési, ipari, technikai stb. történetírás, a specializálódás minden erényével és hibájával. Az összefüggő egész egyre távolabb került tőlünk, míg a részek mind élesebben domborodtak ki szemünk előtt. A jelen történetírásának feladata, összekötni a specializálódás eredményeit. Azonban ha megelégszünk azzal, hogy az egyes szaktörténelmi adatokat — bármilyen figyelemmel is — egymás mellé rakjuk, s a kor tárgyi vagy szellemi emlékeit bármily gondossággal és szorgalmas kutatással fel is tárjuk, még csak adatokatnyerünk, de nem eleven történelmet, mert hiányozni fog az események és történések születésének izgalmas élménye, s az egymást követő vagy egymással szövődő változásoknak ma már nem mindig felfedhető végső oka. A történelem áramlik, mint a folyó. Rármily nagy edényben is hozunk belőle vizet, hogy megvizsgáljuk, mindig távol marad tőlünk a hullámzó, áradó folyam a maga gátattépő és medermosó örök mozgásában. Mint általában a szaktörténelemírás egyes ágainak, az orvostörténelem írásának is az a fogyatékossága, hogy egyes témákat kiragad az egészből, s ilyenformán holt anyaggá válik és faktummá szürkül az élet eleven tarkasága. Nem csoda hát, ha eltávolodik az olvasótól térben és időben egyaránt. 4* 51