Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Raffy Ádám: Blandrata György olasz orvos és a XVI. századbeli Erdély közegészségügye

Ha a történelemírásra vonatkozó előbbi megjegyzéseket aktuális témánkra, Blandrata Györgyre vonatkoztatjuk, megérthetjük, hogy miért távolodott el tőlünk a magyarországi cinquecentónak ez a legérdekesebb orvosfigurája. Az orvostörténészek általában tévesen ismertetik, az orvosok túlnyomó része pedig a nevét sem hallotta soha. Pedig Blandrata alakja valóságos kulcs a XVI. század Kelet-Európájának szellemi és politikai történetéhez. A századoknak különválasztása a történelmi időben csupán kényszerű technikai módszer. A XVI. század szellemi alkatának gyökerei elválaszthatatlanok a XV. század második felének talajától, elsősorban Amerika felfedezésének izgalmas körülményeitől. A „kolumbuszi tett" volt az első meghökkentő csapás, amely a régi koncepciót, s ezzel együtt az ortodox keresztény hitet, s ennek folytán a pápai tekintélyt és politikai súlyt érte. A „kolumbuszi tett"-nek csupán logikus következménye volt a második csapás, a „kopernikuszi tett". Amerika felfedezése szinte letépte a hályogot az emberiség szeméről. Minden, ami eddig megdönthetetlen, vitathatatlan, kinyilatkoztatott és szent megmásíthatatlanság volt, íziben megdőlt. A geográfia tudománya, amely szervesen beilleszkedett az Egyház tanításába, s ilyenformán a kételkedéssel szemben immunitást nyert, tévesnek bizonyult. Alighogy a régi tanokkal szembeni bizalmatlanság felütötte fejét, körültekintett és sorba vette az élet gyötrő igazságtalanságait: vajon így kell-e lennie mindennek? Vajon csak egy út van-e, a megváltozhatatlanságba való beletörődés? A reformációs gondolathullámok szinte törvényszerűen vitték hátukon a társadalmi megmozdulásokat, a nonkonformista szellemet. Angliában legelőször Wicliffe lollardjai törtek ki parasztforradalomban, Erdélyben a huszita eszmék kiváltották a köznép forrongását, majd a keresztes hadjáratok körüli izgalmak a magyarországi Dózsa lázadást. Nyugaton a Luther fellépését követő német parasztforradalom hullámai Rómáig jutottak. Az Egyház pozícióvesztesége tudatában fokozott figyelemmel fordult kelet felé, ahol az új ozmán birodalom ellenállhatatlanul tört a világuralomra.