Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Hornyánszky Károly: A hippokratesi Corpus dermatológiája

leukén kívül congentialis leukéről (XvÚKn OuYYevrjc-ről) is olvasunk. A hippokratesi orvosi gondolkozásnak megfelelően a therapia is a természet szerint történt. A természet nemcsak okozza a betegségeket, de azt meg is gyógyítja. Az orvosnak a természet gyógyító erejét csak támogatnia, irányítania kell. Kezelésük tehát nem csodatettekből, ráolvasásokból állott, hanem amint a bőrbetegségekre vonatkozólag megismertük, helyileg alkalmaztak gyógyszereket, fürösztöttek, védő kötésekkel látták el a fekélyes bántalmakat, purgáltak, sőt itt-ott sebészi eljárásokat is igénybe vettek. JEGYZET 1 Hieronymus Mercurialis előadásai nyomán „De morbis cutaneis" címmel 1576ban. 2 A hippokratesi nedveimélei szerint a betegségek a test nedveiből, azoknak keveredéséből (krasisából), illetve a szervezetben lévő egyensúlyi állapotának, harmóniájának megváltozásából keletkeznek. Ezen elmélet a Corpus-ban még nem mutat megállapodottságot, itt még csak egy-két és legfeljebb négy nedvről van szó és csak Hippokrates után alakult ki a test négy alapnedvének (vér, nyálka, sárga epe, fekete epe) elmélete. Tévedés tehát az egész nedvelméletet Hippokrates személyes tanának tulajdonítani, mint ahogy ez manapság, de már az ókorban is szokásos volt. Galenos is, mint hippokratesi tant ajánlja az orvostudomány számára. 3 A görög szövegre való utalásnál, illetőleg annak idézésénél a Littré editiójában megjelentet (1839 — 1861) használom A római szám a kötetet, az arabszám az oldalt jelenti. 4 A bőrre leggyakrabban a derma szót használták. Besztéltek az ókor orvosai epidermisről is, ami alatt általában a bőr felülete értenő. A chroma és chroié szintén bőrt jelentett, átvitt értelemben a bőrszint értették alattuk, míg a mai tudomány a chroma szót csakis szín (festék) értelemben használja. 5 A riknodes elnevezés a görög orvosi terminológiában a libabőrt is (cutis anserina) jelentette (hidegrázással kapcsolatban [V. 296.]). 6 A pemphigus terminus mai használatánál is szerepet játszik még a klinikai megjelenés szemben a pathologiai ismeretekkel. Pemphigusok alatt ugyanis oly ismeretlen aetiologiájú, önálló betegségeket értünk, melyeknek súlyos, gyakran halálos lefolyásában jellemző az exsudativ folyamatok előtérbe jutása (Poór F.). Ebbe a definitióba eső betegségeken kívül sok más betegségeket illetnek még a pemphigus szóval (mint pl. pemphigus neonatorum, pemphigus syphiliticus, pemphigus acutus febrilis stb.). Noha küzdenek ezen fogalomzavarra okot adó elnevezések ellen, teljesen kiküszöbölni a dermatologia szótárából ez ideig nem lehetett. ' A hippokratikusok a daganatokat, amennyiben kifekélyesednek, szintén helkos néven tárgyalják. Ennek tulajdonítom, hogy egyes fordítók helytelenül a helkos-t altalánvéve hol seb, hol daganat elnevezés formájában adják vissza. Már pedig a helkos-nak seb, illetőleg fekély jelentéséhez kétség nem fér. Azon részekre, amelyek a gümős fekélyekre, syphilis III-ra, carcinomára stb. engednek következtetni, nem terjedhetek ki bővebben és így csak utalok az eredeti szövegre, elsősorban az „epidémiák III" könyvére, ,,a mirigyek" és „sebek" c. könyvekre. 8 Hippokratesznél az oulé heget, többesben mint oulai foghúst, qingivát jelentett. Eredetileg e szónak seb volt a jelentése és a Corpus egyes helyeinél is bizonytalan,