Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)
Dr. Hornyánszky Károly: A hippokratesi Corpus dermatológiája
lenül alkalmazott kötéseknél a bőrelhalások és oedemák, intensivebb traumáknál a bőrvérzések (ekchymosisok), odvas, hegyes fog mellett fekélyesedése a nyelvnek; fizikai ártalmakként észlelték: a naptól az epheliseket, a hőtől az erythemákat és égési sebeket, hidegtől a fágyásokat stb. — Nem ismerték azonban, amint nem is ismerhették a betegségeknek fertőző okait. A „levegőről" szóló könyv szerzője ugyan az epidemiásan jelentkező betegségeket a levegő miasmáinak (juíaaua) tulajdonítja és levegőváltozást ajánl ellene, de a betegségnek a beteg általi továbbviteléről, a miasmának contagiumos voltáról nem beszél. Az egy helyt és egy időben látott hasonló betegségeket — (amint ezt számos bőrbántalommal kapcsolatban olvastuk) — elsősorban a geographiai és klimatikus viszonyoknak tulajdonították. Hogy ezen viszonyok is bizonyos mértékig befolyással vannak a betegségekre, az kétségtelen, amennyiben a fertőzést okozó parasiták v. azoknak közvetítői csupán bizonyos éghajlat alatt találják meg kedvező életfeltételeiket. Hippokratesnél azonban a környezet betegségokozó hatása hatalmas elméletté az un. hippokratesi milieu-elméletté szélesedett ki. A görög orvosoknak a környezet minden sajátságaira kiterjedt a figyelmük; főszerepet tulajdonítottak az évszakoknak a csillagképekkel és napállásváltakozásaival kapcsolatban, tekintetbe vették a szeleket, a hideg és meleg levegőt, az ivóvizet, a város fekvését, annak növénydús, vízbő vagy kopár, száraz voltát és úgyszólván semmi sem maradt figyelmen kívül a természet tüneményei közül annak megállapításánál, hogy helyenként mifajta és milyen lefolyású betegségek keletkeznek. — A környezet befolyása mellett azonban az egyén életkora is szerepet játszott úgy a betegségek keletkezésében, mint prognosisában, mert a betegségeket az emberi fejlődéshez hasonlítva szintén a fejlődés törvényének vetették alá. A betegségek nem egyszerre, hanem a természet megváltozásának lassú felhalmozódásából keletkeznek, amely azután az életkorok szerint más és másképpen nyilvánul meg. Újszülötteknél aphtákat, fiatal korban scrofulas daganatokat látunk, az időskor a carcinomára hajlamos stb. — A betegségek fejlődéséből következik, hogy azok veleszületettek is lehetnek s így ,,a kosi prognosisok" könyvében szerzett
