Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)
Dr. Hornyánszky Károly: A hippokratesi Corpus dermatológiája
a Gyűjteménynek csak minimális részét képezik, elégségesek arra, hogy bepillantást nyerjünk a régi görögök orvosi gondolkozásába. — A „nedvek" könyvében olvastuk, hogy a bőrre alkalmazott gyógyszereknek a belső szervekre is van hatásuk és ellenkezőleg, a belsőleg adott gyógyszerek nem indifferensek a bőrre sem. Ezen felfogásnak hasonló megnyilatkozásaival gyakran találkozunk az iratokban és alkalmazása ez azon nézetüknek, mely szerint már az ókor orvosai a testet szervezetnek, organismusnak tartották. A test legkisebb részecskéje is ugyanazon alapelemekből áll, amelyek elsősorban a nedvek által vannak feltételezve, ezek keringenek a szervezetben, ezek tartják fenn az összeköttetést a test minden egyes része között. Nincsen tehát olyan betegség, amely kihatással ne lehetne az egész szervezetre; a bőrnek legkisebb sérülése is általános betegséget okozhat vagy a bőrelváltozás már is valami belső bajnak külsőleg megnyilvánuló symptomája. — Az organikus felfogás vezetett továbbá azon metastasisos tanhoz, amely felvette, hogy a testben megromlott nedvek keringés útján tovább jutnak, s így betegség egyik szervből a másikba vándorolhat. A bőrbetegségeket is többnyire úgy fogták fel, hogy az a megromlott nedveknek a bőrön való kijutása. Azonban a metastasisos tannak oly felfogása, amely az orvostudományban! a múlt század közepéig megvolt és a nép között manapság is megtalálható, hogy ti. a bőrelváltozások spontán, de különösen kezelés következtében visszaütődnek a belső szervekre s ily módon a bőrelváltozásokat kezelni nemcsak hogy nem ajánlatos, de nem is szabad. — noha sokan ezen felfogást hippokratesi eredetűnek vallják — Hippokratesnél ebben a formában még nem volt meg. Az iratok megemlítik ugyan, hogy a nedvező bőrbetegségek, mint a romlott nedveknek a bőrre való kijutása hasznos lehet a szervezetre, — kezelésüket azonban nem tiltottuk meg, sőt egyenesen szükségesnek tartották. A bőrbetegségek aetiologiájában és további lefolyásában ámbár a nedvek szerepeltek elsősorban, ott ahol nyilvánvaló okot fel tudtak venni, tudásuk a mainak megfelelő volt. A modern tudomány rendszeresítésével szólva, exogen okokként ők is felvették pl. az erőművi ártalmakat, mint amilyenek: a helyte-
