Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)
Dr. Hornyánszky Károly: A hippokratesi Corpus dermatológiája
clési szakban hasonlatosságot mutat a tengeri rákhoz; mások a daganatnak rák módjára haladásában, a test felületesebb részeiről a mélybe történő lassú tovakúszásában keresik eredetét az elnevezésnek. Erre feleletet a hippokratesi könyvek nem nyújtanak. A könyvünkben előforduló karkinos-os v. karkinomás betegségek leírásából szinte kétségtelen, hogy rosszindulatú daganatokról, még pedig rákos daganatokról van szó, legalábbis nem szól semmi e leírásokból az ellen, ami ezen feltevésünket kétségbe vonná. Feltevésünk bizonyítására azonban kénytelen vagyok a rákos betegségek nem dermatologiába tartozó részével is foglalkozni. Először is megemlítem, hogy a hippokratikusok az előfordulás helye szerint megkülönböztettek felületes rákot (xapxivoc dKpÓTta&oc t. k. végeken levő carcinoma) és latens v. occult rákot KpuTTTÓc KccpKÍvoc). — A oxíppoc nemcsak a rákokat, hanem általában a klinikailag kemény daganatokat jelentette (cKippúuj = keményíteni. Ma skirrhus-naik a kemény, szövettanilag rostos rákot nevezzük.) — Ezen rákos daganatokról már az ókor orvosai tudták, hogy az idősebb kornak betegsége. ,,A kórjóslatokról" szóló könyv szerzője egyenesen azt mondja, hogy ,,a 60-as éveken túl látni csak carcinomát, ami azután élete végéig elkíséri a beteget". (IX. 30.) — Említést találunk chronikus gyomorhurutból kifejlődő gyomorrákról. (V. 136.) A Gyűjtemény nőgyógyászati iratai a méh- és emlőrákról számolnak be. A méh megkeményeclése, megnagyobbodása és a szeméremrésen való előtűnése, a lágyékmirigyek megnagyobbodásával — mondja a ,,női természetről" szóló könyv írója — a rákosodás megindulását jelzi. (VII. 346.) Míg a „női betegségek" könyvében az emlőben levő daganatokról olvassuk, hogy amennyiben ez rákká fejlődik, a beteg cahexiás lesz, étvágytalan, rossz a szájíze, rákos emlőjéből kiinduló erős fájdalmai vannak, a gyengeség érzés és a test sorvadása mindinkább fokozódik, míg azután a beteg zavartsága és gyenge légzése mellett előbb-utóbb beáll a halál. (VIII. 282.) Más helyen egy oly beteg haláláról számol be az orvosírónk, akinek emlőrákja kifekélyesedett és abból véres nedv (í X ujp) folyt. (V. 258.)
