Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Hornyánszky Károly: A hippokratesi Corpus dermatológiája

A rák gyógyításáról — több mint kétezer év múltán, sajnos, ma is — reménytelenül beszélnek a hippokratesi orvosok. Egyes könyvek szerzői gyógyíthatatlannak, sőt a mélyben levő rákot egyenesen úgy tüntetik fel, hogy jobb azt nem is kezelni, mert a betegek így tovább élnek, mintha kezelték volna őket. (V. 460.) Érdekesek és bámulatunkat váltják ki a rák okairól szóló felfogások. Ráismerünk ugyanis ezen hippokratesi kijelentésekben: az emlődaganatok, a méh betegsége, a gyomor chronikus bántalmai stb. rákba mehetnek át—a modern orvostudomány nak újabban ismét a tartós ingerhatásokra fordított azon figyelmére, mint amelyekkel kapcsolatban a rák kifejlődését gyakrabban szokták látni. Sőt világosan nyilvánul meg ez a nézet a már idézett ,,kórjóslatok" írójánál, aki a rákdaganatokat tárgyalva azt mondja, hogy „akinek a nyelv oldalsó részén hosszan tartó sebes daganatja van, meg kell vizsgálni, hogy ezen az oldalon nincs-e hegyes fog". (IX. 30.) A karkinosról megjegyzem még, hogy a latin átvételéből a cancerből lett a francia nyelven át, a sanker, fekély terminus. Bubo a mai terminológiában általában a nyirokmirigyek gyulladása (lymphadenitis), főképp azonban az ulcus venereum kapcsán kifejlődő s így elsősorban a lágyék és combmirigyek gyulladására (dob-ra) használva. Ezen mostani használatában találkozunk a bubóval Hippokratesnél is ßoußwv, ßoußuuveio'frai = búbosodik), azzal a különbséggel, hogy egyéb jelentése is volt. Könyvünk alapján a bubo jelentette: 1. a lágyéktájat (V. 206., V. 692), 2. a lágyékmirigyeket és egyéb mirigyeket (V. 618., VII. 346), 3. minden nyirokmirigy gyulladást pl. „ha a sebek elgennyesednek, akkor ezen helyről tovahaladó erek gyulladásba jönnek, [ma bubonulus], amikhez azután az inguinalis, — illetőleg a hónalji mirigyek bubója [gyulladásai társul". [VII. 576.])4. csomós elváltozásokat (V. 182.), gennygyülemeket (abscessus) (V. 278.) és duzzanatokat. (V. 96.) A choiras terminust (xoipác = disznószerű) a mai orvosi nomenclature már csak a latin nyelvben ismeri (scrofulus; scrofa = diszó). A régi görögöknél a choiras szó, mint köznapi szó, költői analógiákban is gyakran előfordult, így