Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Birtalan Győző: Alkímia és az európai feudalizmus

tettük, magatartásuk az élettel szemben lényegében egyezik. Az alkimistát szinte úgy tekinthetjük, mint a feudális úr valamiféle szervét, amellyel a természet titkai és kincsei felé nyúl; ez a mozdulat ragadozó. Engels mondja, hogy a pénznek akkoriban pusztán politikai, nem társadalmi jellege volt: „adófizetésre szolgált, s főleg rablással szerezték." Az alkimista helyzete és sorsa a vizsgált koron keresztül változik. Alakja a XIII. században válik először határozottan láthatóvá. Itt találjuk középkori klasszikus szerzőiket. Ez az arisztotelészi tanulmányok százada, a nagy arabok befogadásának százada, a skolasztika legerősebb százada. Az anyag átváltoztathatósága elméletileg szilárd alapra kerül. Lehet, hogy túlzás van benne, de a későbbi adeptusok úgyszólván minden ekkor élt nagy egyéniségről kimutatták, hogy közéjük tartozott. Albertus Magnus, Acminói Tamás, Roger Bacon éppúgy, mint a valóban alkimista mesterek: Raymundus Lullus, Villanovanus; utóbbiak papok. Fejedelmi környezetben, tekintélynek örvendve éltek. Jelentőségüket néhány homályos könyv alapozta meg, majd a hozzájuk tapadó titokzatos eredmények. Gyakorlati hasznukat a fejedelmek az akkoriban igen kiterjedt pénzhamisításban látták, melyben jó tanácsadóként működtek. A XIV. században élt a párizsi áj tatos Nicolas Flamel. Foglalkozására nézve könyvkiadó, de egyben másoló, író és kereskedő. Régi könyvek között telvén az élete, előbb-utóbb rá kellett bukkannia egy olyan könyvre is, mely furcsa szimbolikus ábrákkal nyilvánvalóan az aranycsinálás titkait rejtegette. Flamel töprengett, imádkozott, álmokat látott: 21 évig hiába próbálta megfejteni a képek értelmét. Ekkor arra gondolt, hogy miután a könyv héber kabalista mű volt, Spanyolországba utazik, hátha az ott élő tudós rabbik közül akad valaki, aki segítségére lehet. A képeket gondosan lemásolta, a könyvet elzárta. Egy évet töltött különböző spanyol városokban eredménytelenül. Hazautaztában azonban találkozott egy tudóssal, aki Lyontól Orleansig együtt jött vele. Megbarátkoztak, az idegen fontos dolgokkal ismertette meg, de Orleansban váratlanul meghalt. Ennél többet nem tudunk. Tény azonban, hogy a következő években Flamel vagyona szokatlanul megnövekedett. Ilarminc-