Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Birtalan Győző: Alkímia és az európai feudalizmus

A kifejezés szimbolizmusa azonban nemcsak taktikai fogás. A megismerés menetéből való ez. A környező tényekről számot kell adjunk magunknak, minden fokon. E tekintetben az emberiség valóban átment a Saint-Simon-féle teológiai és metafizikai korszakokon, hogy azután az általa pozitívnak nevezett korszakba jusson el. Az eképpen jellemezhető tudat természetesen nem valami önmagába zárt fejlődés eredménye. Minden esetben az alapul szolgáló gazdasági-társadalmi helyzettől meghatározott. A Saint- Simon által jellemzett első két állapotában a természeti jelenségeket és folyamatokat lényegében emberi történések segítségével fejezik ki. Ezek a történetek eleinte plasztikusak, naivul részletgazdagok, később elfinomódnak, szellemibbé válnak, közeledve a törvényszerű elvontsághoz. Uralkodó szerepe ebben a külvilággal szembeni védekezésben a képzeletnek van. Mondhatnánk úgy is, hogy ez a képesség, a képzelet, nélkülözhetetlen kompenzáló munkájában annyira túlfejlett, hogy ez azután akadálya lett a célhoz vezető higgadt megfigyelésnek. Végeredményben így kell látnunk a helyzetet: a középkori ember jellegzetes létének hatása folytán — és tudjuk, ezt a létet a kiszolgáltatottság, bizonytalanság, kényelmetlen nyomor jellemezte — fokozott mértékben vetítette ki a külvilágra szubjektumát. Az ezt létrehozó környezeti tényezők közül igen jelentős a feudális ideológia, amit az egyház közvetített. Mint tudjuk, ez a földön túli régiókba igyekezett irányítani a tekintetet. A metafizikai hajlam mindig az elkülönülés gesztusa. A magány külön világot teremt, mely remélytelen távolságban marad a természet objektív világától, arról csupán az erőszakolt szimbólumok torzításával vesz tudomást. A gazdasági és társadalmi rend környezethatásként meghatározza, hogy a társadalom életében milyen csoportok kerülnek előtérbe. Közvetve még azt is, milyen típusú emberek próbálhatják irányítani a gondolkodást. Csodálkozhatunk-e Kretschmer azon megállapításán, hogy a középkor szellemi vezéregyéniségei között messze dominálnak a schizoidre jellemző fejfonnák, szemben a XIX. század tudósaival, akik jórészt piknikusok? Rátérve a téma társadalmi vonatkozására, megállapíthatjuk, hogy az alkimista és a feudális nemes összetartozó dolgok. Emlí-