Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Birtalan Győző: Alkímia és az európai feudalizmus

aszalta a napon az ezüstnek, a higanynak és a hamunak a keverékét, hogy az kikristályosodjék, de hiába. Ezt követő új kísérletében vett 2000 tojást, megfőzte, majd a lehámozott héjakat elégettette. Elkülönítették a tojásfehérjét és a sárgáját. Mindkét részt külön lótrágyával összekeverték. Ezután ezt a keveréket harmincszor egymás után desztillálták. Végül nyertek egy fehér és egy vörhenyes folyadékot. Erre elment 8 esztendő. Újabb próbálkozásakor vasszulfátot kalcinált 3 hónapon át, ezt nyolcszor desztillált ecettel keverte. Majd a nyert keveréket egy éven keresztül naponta tizenötször desztillálta. A kudarc nyomán lázas betegségbe esett, mely több mint egy évig tartott. Felépülése után higany, ezüst, olívaolaj és kénkeveréket főzött két hónapon át. Főzés közben az anyagot egyenletesen rázatta. Ezután következett a kiszárítás, mely 3 hétig tartott. A maradványhoz olajat tettek. Eredetileg úgy gondolták, hogy a kiindulási ezüstérték egyharmaddal fog növekedni, valójában egynegyedére csökkent. Ezután tapasztalatszerzés végett hosszú külföldi utazás következik. Ennek utolsó állomása Rhodos, ahol egy híres öreg bölcs végre felnyitotta a szemét. A 77 éves Trevisan halála előtt óva int mindenkit az alkímiától. Mint e példából is megtudható, a bölcsek kövének keresése során igen sokféle anyagból próbáltak kiindulni. Elsősorban fémekből, azután arzénből, antimonból, sókból, növényi anyagokból, állati produktumokból, mindenféle emberi váladékból. Egy halálraítélttel többször egymás után megitatták saját vizeletét, más táplálékot nem is kapott. Öt nap alatt elpusztult. Az utolsóként maradt koncentrált vizelettől általános oldóhatást vártak. A régi irodalomban gyakran használt „terra virgine" kifejezést úgy érthetjük, hogy egyes adeptusok a szűzi földet keresték, mely a fémek magvát tartalmazná, miután felfogásuk szerint a fémek a földben keletkeznek. De sohasem találták a földet eléggé érintetlennek. Mások olyan anyagokat gyűjtöttek, melyek sokáig érintkeztek a levegővel: esőt, havat, harmatot. Ismét mások abból kiindulva, hogy egyes állatok sokáig elélhetnek táplálék nélkül, arra következtettek, hogy ezek levegőt abszorbeálnak, azaz „spiritus mundi"-t, világszellemet; ők kígyót, gyíkot, békát desztilláltak.